Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Selmeczi László: A kunok nomadizmusának kérdéséhez
A településrendszer megszilárdulása (a kun falvak kialakulása) szempontjából alapvető régészeti (és történeti) probléma, hogy a többségükben téli szállásból kialakult, a XVI—XVII. században elpusztult középkori kun falvak kronológiailag meddig vezethetők vissza. Bizonyos szórványos adatok arra utalnak, hogy a feltételezések szerint még a legtovább nomadizáló életet élő kunok településeinek is, mégpedig a középkori település telkén, van korai rétege. Pl. a Méri által megásott Túrkeve—Móricon megtelepedő kunok a legtováb nomadizáló életet élők közül kerülhettek ki. Ezt bizonyíthatja az is, hogy Móric neve az írott forrásokban a legkésőbb megjelenő nagykunsági falvak között tűnik fel, első említése 1549-től való. Az ásatás eredményei azonban azt mutatták, hogy már két évszázaddal korábban, a XIV. században is volt már élet (település) a falu telkén, legalább is erre utal a két szórványleletként előkerült Nagy Lajos-pénz és a Méri által még bizonytalan értékű jelenségnek tartott késői edényfenék bélyeg. S ez a település az ásató véleménye szerint „а XIV. század második felében — esetleg még pogány nevet viselő — ideiglenes téli szállás volt.” A kunok megtelepedésének folyamatában, a földművelésre való áttéréssel, a komplex földművelő-állattartó gazdaság megteremtésével, a szilárd településhálózat (falvak) kialakulását, annak épületeit, mint minta és követendő példa, a magyar településhálózat és azok építményei befolyásolták. Azaz akkortól beszélhetünk a kunok megtelepedéséről, amikortól áttértek a „more Christianorum” életre, ill. az annak megfelelő „domibus solo fixis” költözésre, vagyis éppen olyan lakóházakban éltek, mint a magyarok. Méri megállapítását, melyet a nagykunsági terepbejárásai és a Móricon végzett feltárás alapján szűrt le, hogy ti. — „a későközépkori falvak nyomai. .. leggyakrabban hosszú és keskeny településre mutattak. Ez a településforma az Alföldön általánosnak látszik” —, a kutatás elfogadta. Ugyancsak ezt erősítették a Karcag—Orgondaszentmiklóson és Szentkirályon folytatott ásatások eredményei is. A régészeti feltárásokon megfigyelt települési elenségek értékelésekor, a XV—XVI. századra vonatkozóan a kunok megtelepedésének bizonyságát egyértelműen a két- illetve háromosztatú, föld fölé épített lakóházak meglétében látjuk. E lakóházak a kun szállásterületre vonatkoztatott eddigi legkorábbi keltezése Pálóczi-Horváth nevéhez fűződik, de ő sem datálja a XIV—XV. század fordulójánál korábbra ezt a háztípust. Vagyis a régészeti kutatás eddigi állása szerint az Alföldön, szemben a Dunántúllal, a föld fölé épített lakóház a XIV—XV. századfordulójánál előbb nem jelenik meg, következésképpen nagyjából egyidö- ben kell elterjednie a kunoknál és a magyaroknál. Ha a fentebb vázolt folyamatot a régészeti kutatások a jövőben alapvetően nem módosítják, azaz a középmagyar háztípus megjelenését az Alföldön nem datálják az eddiginél korábbra, akkor ehhez hasonló valóságtartalmat feltételezhetünk azon állításnak is, hogy a XIV. század folyamán az alföldi magyarság zöme ugyanolyan földbe ásott lakóházakban élt, mint az Árpád-korban. Ebből viszont az következik, hogy a XIII—XIV. századi kun téli szállások építményeikben (kivéve a nemezsátrat és mint majd később látni fogjuk, csak az esetek egy részében a templomot), valamint külső megjelenésükben többé-kevésbé olyanok lehettek, mint a hasonló korú magyar települések. Ezt a feltételezést látszik igazolni a jászsági Négyszálláson megásott településrészlet, amely a XIII—XIV. századra datálható földbe ásott épületeivel átmenetet képez az Árpád-kori és a XV—XVI. századi falvak között. Ezen a jász településen a XIV. század folyamán is nagyméretű (4 x 6,5 x 5 m), földbe ásott házakban élt a lakosság. A házak mellett, a házak között az Árpád-korból jól ismert tüzelők és tárolóvermek mellett, a házaktól méretükben és szerkezetükben jól elkülöníthető putriólak, s másfajta, egyelőre még nem azonosított, kerek alaprajzú épületek is feltárásra kerültek. A magyarországi kun falvak feltárásakor eddig nem sikerült korai települési réteget, azaz téli szállás maradványait feltárni. Mégis meglétükre vonatkozóan, éppen a régészeti kutatások eredményeként, több közvetett adattal rendelkezünk. A szovjet kutatók véleménye szerint a néhány sírból álló kurgántemetők, vagy korábbi kurgánokba történő utántemetkezések helyett a nagy sírszámú síktemetők, vagy hasonló 57
