Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Kozmács István: Keleti elemek a balti-finn népek kultúrájában
Kozmács István Keleti elemek a balti-finn népek kultúrájában X -Ж. balti-finnek kultúrájában, amely az idők folyamán számos hatásnak volt kitéve, természetszerű, hogy — közvetlenül, vagy szláv (orosz) közvetítéssel — bizánci (keleti) kulturális elemeket is találunk. A szláv hatás erejére, amely a bizánci elemeket is közvetítette, jellemző, hogy a balti-finnek lakta területeken mind a gazdaság, mind a politika, mind a kultúra szférájában az jelentős nyomokat hagyott maga után. A balti-finn népek első említései a skandináv, izlandi sagákban és orosz krónikákban, évkönyvekben lelhetők föl. Mi most — érthető okból — csak az utóbbiakkal foglalkozunk. A Nesztor-krónika emlegeti először a csudokat, vepszéket, merjákat, muromákat. Egy 1069-es krónikában vótokról írnak, s 1228-ban inkeriekről emlékeznek meg, mégpedig olyképpen, hogy leírják: az inkeriek karjalaiakkal együtt az oroszok oldalán harcolnak a bizánciak ellen.1 Az 1069-es krónika ajäämi-ket is megemlíti, kik talán a mai hámeiek elődei voltak. Most ne mélyedjünk bele, hogy mely elnevezések melyik mai népeket jelenthetik: a lényeges, hogy az orosz források sűrűn foglalkoznak a balti-finnekkel és elárulják szoros kapcsolataikat a szláv kultúrán keresztül Bizánccal is. Az írott források mellett a nyelvbe került kölcsönszavak is bizánci hatásról árulkodnak. A kölcsönzések érintik a vallás, a néphagyomány, a gazdaság, a közigazgatás és a bíráskodás nyelvét is (pl. pappi pap, risti kereszt, pakana pogány, raamattu könyv, biblia, sirppi sarló2 tiakka or. d’ak ortodox egyházi templomszolga3 stb.). Ezeket a szavakat — talán az utolsó kivételével — az ószlávból, ó-oroszból kölcsönözte a finn nyelv valamikor a VI—IX. században. Néhány esetben a Novgorod—Bizánc között politikai, katonai események kapcsán is emlegetik a balti-finneket. A 907-ben és a 911-ben kötött egyezmények rögzítették a térítő és kereskedelmi kapcsolatok mikéntjét a két hatalom között. Nyilvánvaló, hogy ily módon a Novgoroddal már ekkor kapcsolatban álló baltiakat is érték keleti hatások. Oleg 907-ben Bizánc ellen viselt hadjáratában csudok és merják is részt vettek, s a 944-ben kötött egyezmény megkötésekor név szerint felsorolt 50 személy (24 magasabb rangú és 26 kereskedő) közül a Kary, Jogri, Kutsi, Jemig, Móni és Sinko nevek viselője akár a balti-finnek közül is kikerülhetett. Az is igazolható, hogy már a X. században zajlik térítés és templomépítés ezen a területen. Talán Valamo kolostora is ez idő tájt alapíttatott. Az írott forrásokból és a jövevényszavakból kialakított képre mondhatja bárki, hogy spekulatív, koncepciózus. De a régészeti leletek, a földből előkerült kézzelfogható tárgyak arról tanúskodnak, hogy van igazságtartalmuk a fentieknek. A korai temetők szórványleletei között találunk nyugati típusú tűzszerszámokat, de Oroszföld felé mutató fejszéket is. A viking kori Kurkijoki településének Lopotti nevű várdombján feltárt temető leletei elsősorban nyugat felé mutatnak, de a sortavalai Hälylä sírjaiban egy, a Ladoga délkeleti partján feltárt kultúra függőire leltek. A kaukolai Kolo- máki temetőjéből (1100—1200 tájáról) pedig déli típusú bronzkereszteket, bizánci jellegű, nyakban viselhető Szűz Máriát ábrázoló ikont, valamint többek között kerek ezüstlemezkéket találtak. Ez utóbbiakon keleti jellegű kereszt díszítés található.4 48
