Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája
Persze ilyen és hasonló kérdésekkel csak kevesen foglalkoznak, eddig elegendők voltak az egyházak majd mindenre kiterjedő válaszai. Minden tételes vallás is teljes világképet- eszményrendszert és viselkedési szabályzatot dolgozott ki, és több-kevesebb sikerrel alkalmazta is. A magyarság műveltsége-értékrendje is minden vonatkozásban keresztény volt, igazán kevés emléke maradt a régi hitnek. (A szellemek pl. szinte mind eltűntek, inkább a közvetítők maradtak, mint amilyenek voltak a táltosok, tudósok, javasok, halottlátók, ili. . ördöngösök, boszorkányok stb.) A magyar néphit is keresztényesedett, s régi rendszerűségét, kerekdedségét elvesztette. Mai helyzetünkről külön kell szólnunk! Vallások és egyházak a mai Magyarországon A nagy gazdasági-társadalmi és politikai változások egyik törvényszerű következménye az egész köztudat szerkezetének és értékrendjének fokozatos változása, mely közvetlen késztetéssel kevésbé érhető el, mint közvetett módon és önkéntesen. Mindezt ha nem is éppen a legkönnyebben, mindenesetre a legbiztosabban a vallási váltások és változások terén mérhetjük le. Utaltunk rá, hogy az egész magyarság jó ezer év óta egységesen a nyugati kereszténység híve, ezen nem változtatott a vallásújítás sem; hazánk közvetlenül érintkezik a görögkeleti Balkánnal és Kelet-Európával. A 16. századi reformáció a magyarság és néhány szomszédos nép, ill. nemzetiség körében csaknem teljes győzelmet aratott ugyan, de nem teremtett újabb vallási egységet: a magyar nyelvterületen a kálvinista, a lutheránus és az unitárius vallás terjedt el, csak kevés katolikus maradt, s e felekezetek időnként és országrészenként más-más arányban kaptak erőre. A magyar protestanizmus különleges jellemzője a nemesség és a polgárság tartós szövetsége volt. Am a 17. századi katolikus ellenreformáció — a refeudalizálódással, az ország töröktől való felszabadításával párhuzamosan — ismét a maga javára tudta billenteni a mérleg nyelvét, különösen a nagybirtokosok megnyerése bizonyult eredményesnek, hiszen a cuius regio, eius religio (akié a föld, azé a vallás) elve a gyakorlatban sok tízezer hívőt jelentett. Teljes győzelmet azonban e nagy, történelmi egyház sem tudott aratni, a 17—18. századi vallási-társadalmi-nemzetiségi állapotok nagyjából rögzültek, és ennek következtében is az egész Kárpát-medence vallási-nemzetiségi összetételét tekintve Európa legtarkább pontja, a magyarság pedig vallási és társadalmi szempontból is feltűnően széttagolt. A felekezetek a 17. századtól már nem egymástól hódítottak el újabb híveket, hanem belső erőből szaporodtak, meglehetősen el is zárkóztak egymástól, és a Habsburg-hatalom egy ideig minden kedvezést megadott a többségi katolikusoknak és minden hátrányt a kisebbségi vallásfelekezeteknek. A 18. század végétől, főként pedig a 19. folyamán a felsorolt ún. történelmi egyházak más-más arányban és bizonyos rangsor szerinti kedvezéssel részesültek a vagyonból-hata- lomból, valamennyien egyidejűleg állam- és népegyházak voltak. Nálunk nem volt ugyan egységes államvallás és államegyház sem, de mégis minden felekezet összefonódott a hatalommal és kölcsönösen támogatták is egymást. A polgárosodással, a városiasodással, az iparosodással és az új munkásosztály megjelenésével sem nagyon csökkent a vallás jelentősége, a századfordulótól is csak lassan mozdult előbbre az elvilágiasodás. A kereszténység a magyar népi-nemzeti kultúra szerves része, hozzátartozik az azonosságtudathoz. Kettőzött szerepe volt falun, főként a parasztság körében, csaknem társadalmi különbségektől és ellentétektől függetlenül is. Minden történelmi egyház aránya és súlya szerint tekintélyes birtokokkal és minden területre kiterjedő hatalmas intézményhálózattal is rendelkezett, a kálvinisták és a lutheránusok arányszámukon felül építettek ki iskolahálózatot. Az oktatás sokkal inkább a felekezetek kezén volt, mintsem az államéban. A felekezetek egymás közötti és olykor az állammal is vívott kisebb harcaitól eltekintve, egyházaik az egész magán- és közéletet 44
