Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája
Igehirdetés, gyóntatás, büntetés és jutalmazás (ígérete) minden — a társadalomban kiváltságos helyzetűnek mondható és felszentelt — papnak joga-kötelessége; amit ő megköt, az úgy is marad, amit pedig feloldoz, az meg van bocsátva. Mindig mindent Isten nevében, és az 6 dicsőségére tesznek: pl. vállalják a tanulást-tanítást, az igehirdetést és a példamutatást is, csakhogy önmagukat és híveiket is üdvözítsék. Sem a szerzetesek, sem pedig a világi papok nem szenvedhetnek viszont ínséget — kivéve az önként vállalt szegénységet és böjtöt —, mert a földi gondok rontanák lelki munkájuk „hatékonyságát”. Főúri és közületi adományok mellett még volt a köznép sokféle szolgáltatása; s bár az egyháziak így tetemes vagyont gyűjtöttek, ez már nem létfenntartásukat szolgálta csupán, hanem a kiterjedt intézményhálózat (iskolák, kollégiumok, papnevelők, kolostorok, kórházak, szegényházak stb.) működését is. Mivel a közéletben összefonódtak az államhatalommal, az eretnekmozgalmak majdnem mindig e világias vonásokat ostorozták. Az egyház a 16. század elejéig mindig keményen visszavágott: az „ördöggel cimboráló” boszorkányokat éppúgy üldözték, mint az „eretnekeket”. A tömeges „eltévelyedés” hasonlóan széles körű tisztogatással járt, eközben a lélek megmentése érdekében szabad volt a testet megtörni (vö. inkvizíció); az eljárásokat, ítélkezéseket a Biblia, továbbá egyházi-világi törvények alapján folytatták le; a boszorkányokra külön rendelkezéseket is hoztak; malleus maleficarum-nak = gonosztevők pőrének nevezték. Az új tanítások nehezen törhettek utat. Az ünnepi és a hétköznapi élet is meg volt szentelve: az év menete ünnepkörökre oszlott, és Jézus életéhez igazodott, minden fórumon oktatás és emlékeztetés folyt. A szentírási szereplők, a különféle szentek stb. követendő példával szolgáltak, és egyben mindent az egyénre vonatkoztattak, a központba helyezték őt. Az említett ünnepek megszentelték a természet fordulóit, a gazdasági év fontosabb eseményeit, továbbá minden egyes ember életét is a bölcsőtől a koporsóig. Az egyes hónapok vasárnapjainak rendje is megszabott volt, sőt még a hét napjainak is más-más volt a szerepe-jelentősége, s végül minden nap imádsággal kezdődött-végződött, sőt napközben is fohászkodhattak pl. munka, étkezés stb. előtt és után. Az egyéni—közösségi lét minden megnyilvánulása kapcsolódott valami felsőbbrendűhöz. Sok kereszténység előtti hagyományt átvettek és megszenteltek, szervesen beépítették a szertartásokba, ezzel is segítették az „új” hit terjedését. Az ünnepi mise pl. jó értelemben vett színjáték, és ezen tevékenyek a nézők is. Az állami aktusokat is megszentelték. (Egyes megfigyelők szerint a különféle modem ének-zenetalálkozók vallási szertartások pótlékai.) A magánéletnek nem lehetett olyan zuga, melyet ne szabályoztak volna, így pl. a házaséleten belül még a szexuális kapcsolatot is, a többit tiltották. Nem maradhatott rejtve sem tett, sem pedig gondolat: felszínre hozták a gyónásban, és megfelelően büntették is. (A feltevésekkel ellentétben, a papok csak a legritkább esetben éltek vissza az ún. gyónási titokkal.) Akarva-akaratlanul, de mindenki az egyház tanítása szerinti életre volt kötelezve. Az eszményi követelményeknek azonban vajmi kevesen tudtak csak eleget tenni, új és új felekezetek kísérleteztek az ún. krisztusibb élettel, de merev szigorukkal gyakran még a pellengérre állított (korábbi) egyházon is túltettek, és egymással is keményen megküzdöttek. Mégis a polgárosodás mértékében lazultak a hitelvek és a gyakorlat is, fokozódott a vallási közömbösödés. Egyháziak és hívők egyaránt elismerik, hogy a vallások nem tanítanak rosszra, kevesen gondolnak viszont az elért sovány eredményekre. A vallások mindeddig elmaradtak válaszaikkal pl. a következő (kiragadott) kérdésekre is: Az emberré válás során mikor kapott lelket legelső ősünk? Mikor történt a bűnbeesés és mi volt az valójában? Mi lesz a magzati és a csecsemő korban elhaltak lelkével-testével? Miért szenvednek az ártatlan gyermekek, az oktalan állatok is? A feltételezhető űrlények részesültek-e megváltásban? Önhibájukon kívül miért késett a megváltás a volt gyarmatiaknak? A történelemben nem bűnük szerint szenvednek többet-kevesebbet a népek, ez mivel magyarázható? Hogyan lehetne méltó módon büntetni azt, aki tízmilliók kínhaláláért felelős? 43
