Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája

talom, és lehetséges ún. visszacsatolás is. így pl. a keresztény Szentháromság máig is makacsul őrzi a többistenhit emlékét, melyen néhány vallás (a zsidó, mohamedán, unitárius stb.) korábban-későbben már túljutott, az egy istenben három személy tanát a teológusok a hittitkok közé utalják, nem tudják feloldani. De nem veszett még el az istenség emberi jellege sem: erre utal az Atya—Fiú elnevezés, főként pedig Jézus, az istenember alakja, kinek megjelenését és személyiségének jegyeit is jórészt szintén hittitkoknak nyilvánítják. Ő adta a legtöbbet: az életét az emberekért. A mohamedán vallásból ilyen önfeláldozó istenember hiányzik, egyes vallások pedig Jézust az istenség külön megbízott emberi üzenetközvetítőjének tartják. Némi hasonlóság van Buddha és Jézus csodás születése között, és az édesanyák is különleges tiszteletet élveznek.

A Legfőbb Lény alakja lehet összetett vagy egységes, hatalma viszont osztatlan: mindenható, mindentudó és örökkévaló. Mindent a semmiből teremtett, és egyetlen elhatározással mindent meg is semmisíthet. Tőle függ tehát az idő kezdete és vége. Megszabja a természet, s a társadalom rendjét, de pl. csodatétel kedvéért ezt bármikor fel is függesztheti. A természet az ember szolgálatára, az ember, a természet- és emberfeletti lények pedig az Úr örökös szolgálatára vannak rendelve. A parancs megtagadói égen-földön bűnhődnek, vétkük súlya szerint időlegesen vagy véglegesen. így pl. az égi pártütő angyalok örök kárhozatra kerültek, s pokolra jutnak a halálos bűnben meghalt emberek is, az engedelme- - sek viszont személyesen láthatják, imádhatják Istent, örök üdvösséget nyernek. Minden baj, betegség, természeti csapás, háborús szenvedés stb. voltaképpen az emberi bűnök büntetése, az ősszülők ugyanis engedetlenségükkel olyan nagyot vétettek, hogy Ádám —Éva közös, eredendő bűne minden utódra átszármazik. (A nemzetségi társadalmak ismert elve: a vérbosszú, és a leszármazottakra is kiterjedő bűnhődés.) E törvényszegés miatt szül fájdalommal minden anya (ám a gerincesek nőstényei is!), és keresi arca verejtékével mindenki a kenyerét. A munka nem a haladás mozgatója, nem is önmegvalósítás, hanem kényszerű szenvedés. A paradicsomból való kiűzetés után siralom völgye következett, melyből részlegesen a megváltással, véglegesen pedig az utolsó ítélettel lehet szabadulni, és végül az elveszett éden itt a földön újra visszaszerezhető. Emlitettük, hogy míg a bűnök büntetését általában minden vallás élénk színekkel és meglehetős részletességgel is ecseteli, jóval elmosódottabb és elhanyagoltabb a jutalmazás-üdvösség képzetköre; talán csak a mohamedán vallás módolt ki megfogható másvilági szépségeket és kellemességeket; igaz, hogy mennyországuk viszont egyoldalúan férfiközpontú!

Az Isten követését sugalló eszményi szabályok megtartása az életben a hatalmi harcok és az érdekellentétek miatt is rendkívül nehéz, így nem is feltétlenül vonatkozik mindenkire: némi könnyebbséget élvezhetnek az előnyös helyzetűek, a tömegek azonban csak az ellentáborral-ellenséggel szemben kaphatnak átmeneti felmentést. Egyébként az egymáshoz sokban hasonló állam- és egyházszervezet kölcsönösen gondoskodik minden szabály szigorú megtartásáról, Isten nevében jutalmaznak-büntetnek. Tökéletes és egyezményes rangsort alakítanak ki: fent az égben van a Legfőbb Lény; s ezt az Urat angyalok kara, szentek és üdvözültek serege veszi körül; földi helytartója az egyház feje, aki Istentől kapja megbízatását, és ő főpapjaira, papjaira is átruházza. Saját tanítása szerint az egyház mindig és mindenben az állam előtt és felett áll, megköveteli az engedelmességet. Az egyházfők világi megfelelői a császárok—királyok—fejedelmek, a főpapokéi a főurak és így tovább. A közrendűek nem és kor szerinti rendben sorakoznak. A társadalmat folytatja az alárendelt természet: jó és rossz, vagyis hasznos és kártékony állataival-növényeivel, s végül következnek a csúszómászók és egyéb alantas lények. Legalul van a mennyország negatív tükörképe: a pokol; ördögei külön is rangsoroltak, és a kárhozottak is bűnük szerinti „méltó” büntetésben részesülnek. E rangsor — a szolgálat és a szeretet kettősségében — mindenben megnyilatkozik: pl. a keresztény Miatyánk kezdi az éggel, visszatér a földre és elhárítja a poklot, a kárhozatot. (Hasonlók a különféle imádságok, s a megigazulás 8-szoros buddhista útja, a zsidó—keresztény 10-parancs stb. is.) Ennek megfelelően épül fel az egyházi szervezet, benne a falusi plébánostól a sajátos rendeltetésű szerzeteken át a főpapságig, egyházi központokig; tehát mindennek és mindenkinek a helye ki van jelölve.

42