Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája
az öregek javára is; s az egyes korcsoportok is eléggé pontosan szét vannak választva, csak sorozatos avatással lehet előbbre és fentebb is jutni, de ez mindenki számára adott. A mitikus ősidőkbe visszaképzelt ősök-hősök alakja mintegy megnagyobbodik, tevékenységük köre kitágul; pl. az ausztrálok sóvárogva emlegetik, hogy legendás honfoglaló őseik bőségben éltek, szerelmi gyönyöreik kiteljesedhettek, és semmiféle tilalmi szabályt nem ismertek. (V. ö. az elvesztett paradicsom jóval későbbi képzetkörével!) E mitikus őslények teremteni is tudtak, és ha e fontos tevékenységet netán egy Legfőbb Lény végezte volna el, ez utána visszavonult (a szakirodalom deus otiosus: pihenő isten megjelöléssel tartja számon), a Világot gyermekeire vagy társaira bízta, a Földön pedig az ún. kultúrhéro- szok tanították vadászatra, szövésre-fonásra, építésre és minden másra is az embereket: ők szerezték a tüzet (pl. a görög Prométheusz), és voltak közöttük tréfamesterek is. A másvilági szellemcsamok (panteon) aszerint népesül be, ahogyan a társadalom tagolódik és a munkát megosztják; kezdetleges szentélyek épülnek számukra. A törzsi villongásokból győztesen kikerült csoport a saját szellemei-istenei alá rendelhette a legyőzöttekét, mint később is egyes (pl. sumér) városállamok; a vesztes szellemek-istenek válhattak ártó démonokká is. Ezek jelennek meg az álarcos alakoskodásokban is, hol félelmes, hol pedig nevetséges szerepben és külsővel; bőven vannak különféle mesebeli (pl. ostoba ördögök, sőt maga Szent Péter is) „leszármazottak” is. Alighanem közülük kerül ki az a mitikus alak (ördög) is, aki a Teremtőt akarja utánozni, de kezében minden a visszájára fordul. A mindinkább tagolódó valóságos és képzelt világ között már törzsi fokon is fokozódó szerepet kapnak a közvetítők: varázslók, javasok és jósok, és ezek ugyanúgy ambivalensek (kétarcúak), mint a magasságbeliek. A különféle emberfeletti erővel, tudással és képességgel rendelkező közvetítők idővel tovább szakosodnak és közelednek a hivatásos papok felé, és már állam előtti vagy ahhoz közeli fokon szervezkednek is. A kapás földművesek körében villágszerte ismertek a zártkörű titkos társaságok, melyek az előnyös helyzetűeket tömörítik, és már bizonyos (időleges) hatalmat is gyakorolnak, s fő szerepet visznek a varázslók. E szervezetek esetenként ugyanúgy túlélhetik az államokat, törzsszövetségeket, mint az intézményes egyházak is; utóéletükben viszont csak kevéssé titkosak, és széles a társadalmi bázisuk is. (Dél-Szudánban pl. szinte minden családban van varázsló, aki egy ilyen laza szervezet tagja.) Csökevényes maradványaik a szabadkőműves páholyok is. 2. A függőségen-rangsoroláson alapuló tételes vallások összetevői. Világviszonylatban helyenként maradtak társas hiedelemrendszerek, és sok az átmenet (ókori közel-keleti, a távol-keleti és az amerikai magas kultúrák vallásai) a függőségen- rangsoroláson alapuló tételes vallások felé. A fejlettebb vallások sem merőben újak, inkább a hitelemek helycseréje, váltása a jellemzőjük, de a rangsorolást és a függőséget teljes következetességgel végigviszik. A természet és társadalom, ember és ember függőségi viszonyán s rangsorolásán alapuló tételes vallások és intézményes egyházak kialakulásának feltétele többek között az állam megszerveződése, a társadalom tagolódása és a civilizáció számos vívmánya is. Kissé egyszerűsítve: az állam feltétele ugyan az egyháznak, fordítva azonban nem, megvan nélküle. Békés-békétlen viszonyuk csak az egyház számára létfontosságú, összefonódásuk viszont megkönnyíti az államvezetést. Ezt sugallja az újszövetségi parancs is: — Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Birodalmi keretek lehetővé tehetik a vallások terjedését, a vallás viszont elősegítheti annak egységét. Egymás kölcsönös támogatásának jellemző példája az európai feudalizmus; az állam mindenféle egyháztól való teljes függetlenségének viszont a kínai konfuciánizmus: az állampolgári engedelmesség e valóságos tanrendszere. (Itt fogalmazódott meg először: amit nem akarsz magadnak, ne tedd másnak!) Mindenesetre az egyházak is az államok fölé nőhetnek, és támogatójukat- üldözőjüket túl is élhetik. Az égi és a földi hatalmak, egész udvartartásuk és működésük egymás tükörképei. Mivel a tükröződés az ismertebb, inkább a függőséget és a rangsorolást nézzük közelebbről! Az ismertebb tételes vallások istentanai arról tanúskodnak, hogy a földi modell némi késéssel kerül fel az égre, ahol fokozatokban valósul meg a központi, egyszemélyes teljha41
