Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája

A személyes lélek képzet (animizmus) a dinamizmusnál később alakulhatott ki, eleinte többes, majd egységes alakban, s ez is kitérjeszkedett majdnem az egész élővilágra. E lélekhit is bonyodalmas és változatos, utóélete máig tart, bár a lélektan a test és a lélek elválaszthatatlan egységét hirdeti. A kezdeti többes lélek szerepe szerint lehetett élet-, lélekzet- (ebből ered a magyar lélek szó is), álom- és árnyéklélek stb., mely a testet ideiglenesen (pl. betegségben, révületben) vagy véglegesen (halál beálltakor) is elhagyhatta, de önálló léte ezzel nem szűnt meg: visszatérhetett az ősökhöz, majd új testbe költözhetett; látogatást tehetett álomkép alakjában, ún. kísérteiként, visszajáró halottként stb. Nem feltétlenül testesült meg újra. (A pokollal való büntetés és a mennyei üdvösséggel való jutalmazás későbbi fejlemény.) A lélek útjainak és különféle alakváltásainak feleltek meg a változatos halotti szertartások, s az itteni és a másik világgal való kapcsolattartás hiedelmei; mindezek bonyolultságuk miatt csak nehezen követhetők, viszont annál maradandóbbak. (Kései közvetítő pl. a magyar földön jól ismert halottlátó.) Az összes átmeneteket máig őrzi a hinduizmus teremtetlen—halhatatlan—vándorló lélekhite, ez azonban már a függőségi (kaszt-) rendszernek megfelelően rangsorolt. Osztatlan társadalomban legfeljebb a többleterővel rendelkező varázslók-főnökök, vagy szent fejedelmek lelke halhatatlan, a köznépé viszont idővel szertefoszlik. (Igaz, a szinte istenként tisztelt papfejedelmek nem természetes úton halnak meg: szertartásosan vernek véget uralkodásuknak.)

A kezdő térszemlélet a horda vadászterületét tekinti a Világ központjának, mindent erre vonatkoztat; mítoszok szólnak az előző őshazákról, és szükség esetén újabbat is kereshetnek. A tér inkább még vízszintesen, mint függőlegesen tagolt; a központtól bármely irányba távolodva, másik világba érkezünk, ezekkel különleges képességű és tudású közvetítők tudnak érintkezni. Az álombéli vagy révületben történt utazások voltaképpen hírvivők és segítségkérők, ilyenek voltak a magyar táltosokéi is. Távoli környezetbe helyezik el az őshazákat, a lelkek vagy szellemek honát, a holtak lakóhelyét, ott laknak az ember- és természetfeletti lények, és végső soron ott folytatódik maga az élet is. (Említettük, hogy a szintén távoli messzeségekbe vagy magasságokba-mélységekbe helyezett mennyország —pokol kései fejlemény.) A tér körülhatárolt és szűk, de a határok átjárhatók.

Kezdő fokon jelen időben élnek és gondolkodnak, a múlt még nem végérvényesen záródott le, a jövő sem kifürkészhetetlen, mindkettőt meg lehet jeleníteni, ill. fel lehet idézni, s beléjük lehet pillantani. Az álom és az ébrenlét sem különül el, átjátszanak egymásba, álombéli képek valóságos tettekre indíthatnak. Az ausztrálok a múltról azt tartják, hogy az álomkorszak volt, ugyanakkor jósló álmokat is ismernek. Számukra az idő sem megállíthatatlan, pl. ha az elkódorgott vadász attól fél, hogy napnyugtáig nem éri el a táborhelyet, menet közben letör egy gallyat; azt hiszi, ezzel az élet menete, az idő múlása is megállt. A mi mesehőseink pedig dolguk végezetlenül megkötözik az Éjfélt, a Hajnalt és a Reggelt, s csak munkájuk befejeztével engedik szabadon e három óriást, eközben elegendő időt nyertek. A korai időszemlélet még visszatérő, ismétlődő, körforgásos (ciklikus) jellegű, amilyen a házassági osztályok rendszere is; ezt váltja fel később a vissza nem térő, egyenes vonalú (lineáris) időszámítás, mely az egyenes ágon való leszármaztatás megfelelője.

A természet-társadalom társas viszonyán alapuló törzsi hitrendszerek sem egységesek, és nem is mozdulatlanok, különösen az emberszerűsödés (antropomorfizálódás) fokozódása, ezzel párhuzamosan a természeti elemek szerepének csökkenése figyelhető meg, ez az elkülönülés később majd az átmeneti és főként a tételes vallásokban csúcsosodik: a társas viszony függőségire vált, az így kiteljesedő új rendszer fő jellemzője a rangsorolás. Előjelei már korán megmutatkoznak.

A való világból korán áttevődik a képzeltbe a nemek és a korcsoportok közötti munka- megosztás és a vadászat fokán az erősebb nembeliek javára az ezzel járó rangsorolás is: szinte minden jelenség nemet ölt, nembeli szerepét be is tölti; a különféle képzetek főként az „első” nemet ruházzák fel valós és képzelt kedvező tulajdonságokkal, míg a tabuszabályok inkább a nőket, e „második nemet” és a fiatalokat tartják kordában. Hasonló a helyzet

40