Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája
ellenpéldája: a moldvai magyarok katolikusoknak mondták magukat, ez egyenlő volt nemzetiségi hovatartozásuk jelölésével. Mindenesetre 1945 előtt a lakosság többségét kitevő parasztság tudatában a felekezeti, nem pedig a nemzetiségi hovatartozás volt az első helyen. Belső vallástipológia: nehézségek—lehetőségek—eredmények A vallások történelmi, társadalmi, térbeli mozgását és egymáshoz való viszonyukat az előzőeknél részletesebben is taglalhatnánk, de ilyen körüljárással aligha jutnánk közelebb a lényegükhöz, következésképpen rendszerszerű működésük, belső hasonlóságaik és különbségeik összevetése eredményezhet valós tipológiát. A vallások több tízezer hitelemének és szertartásaiknak egyenkénti összehasonlítása fák módjára takarhatná el magát az erdőt, de nagyobb egységek, mint amilyen pl. a mágia vagy a sámánizmus stb., kiemelése is legfeljebb csak állóképet adna, a vallások belső szabályozóját kell tehát még akkor is meglelnünk, ha ez netán kívülről eredne. Nem elegendő a sokat emlegetett három m: mítosz—mágia—művészet együttes kiemelése sem, valláson kívüli fogódzók is kellenek! A törzsi hiedelemrendszerek és a tételes vallások is lényegében a társadalom és a természet viszonyát, ember és ember együttélését szabályozzák. Ennek érdekében a hit a valóság addig részlegesen megismert határait minden irányban felbontja, képzeletben egész ember- és társadalomfölötti világot is teremt, és ezt a valóságos fölé helyezi. A való és a képzelt világ egymás (fonák) tükörképei, mégsem lehet mindent a felépítményre és a tükrözésre vonatkozó elmélettel megmagyarázni. így tehát szükségszerű a tipológiai továbblépés alábbi kísérlete. Talán még közelebb jutunk a vallások lényegének: társadalom és természet, ember és ember együttélését szabályozó szerepének megértéséhez, ha a közöttük kialakított alapvető viszony jellegét tekintjük. Voltaképpen két fő típus adódik, mely az osztály nélküli és az osztálytársadalmakra jellemző törzsi, ill. tételes vallások megfelelője: 1. természet—társadalom—egyén társas (mellérendeléses) viszonya 2. természet—társadalom—egyén kölcsönös (többszörös) függőségi (alá-, fölérendeléses) viszonya 1. A fejlődés menetében első helyre sorolt társas viszony látszólagos ellentétben van az eddigi elképzelésekkel, melyek a természet korlátlan uralmát és az egyén felett a társadalom elsőbbségét hirdették, az eddigi képlet tehát ez lehetne: Természet- és társadalomfeletti tartomány Természet társadalom egyén Kezdőbb fokon azonban még nincs körülhatárolt, önálló társadalmi tudat: az ember a természet részének is, az egyén pedig a még osztatlan társadalom egyenjogú tagjának is tekinti önmagát. A képzelt ember- és természet-„fölötti” világ is voltaképpen „melletti” és ugyanilyen egységes, nincsenek külön tartományai. Az emberek megfigyelik és saját szemszögükből osztályozzák is a természet jelenségeit, pl. a nap- és évszakok váltakozását, az állatok fajtáit stb.: tudván tudják azt is, hogy van való és ezenkívül egy képzelt világ is — ezt tükrözi a különbségtételre vonatkozó szókincs is —, de sehol nem lámák határokat. Mindenki minden lehet és viszont: valós és képzelt világ, álom és ébrenlét, múlt és jelen, élet és halál, természet és emberi társadalom stb. között állandó az oda- és visszacsa34
