Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája
Világviszonylatban és világtörténelmi távlatban is a nagyobb tételes vallások látszólag meglepő tér- és időbeli közelségben alakultak ki, valójában az élenjáró szomszédok közti árnyalati fejlődéskülönbségek hű tudati mutatói. A vallásalapítók olykor kortársak (Indiában Buddha és Dzsina, Kínában Kung-Fu-ce és talán Lao-ce), máskor pedig tőszomszédok (Mózes—Jézus—Mohamed); sokat tanultak egymástól. E világméretű vallások mind i. e. 500 és i. u. 600 között jelentek meg, ahol és amikor a civilizációs feltételek már adva voltak. E területek voltak korábban a növények és az állatok háziasításának, a fémek feltalálásának és egyéb fontos vívmányoknak is gócai, ill. terjedési útvonalai és térségei. A termelési módok eltérései közvetve a vallásokba is áttevődtek, a bráhmanizmus pl. közel áll a törzsi hiedelemrendszerekhez, az iszlám viszont már messze eltávolodott. A nagy világvallások is bizonyos fejlődésrendbe sorolhatók, és belső osztódásuk is törvényszerű. így pl. az élre került és a polgárosodással felgyorsult európai fejlődés további felekezetekre tagolta a kereszténységet, a fontosabbak a következők: kopt, görögkeleti (ortodox), római-, örmény- és görögkatolikus, anglikán, lutheránus (evangélikus), kálvinista (református), unitárius és a még újabb kisegyházak (szekták). Ez a felekezeti sorrend nemcsak a fejlődés menetét jelzi, hanem egyúttal a területi, társadalmi és nemzeti (nemzetiségi) megoszlást is. így Európa fejlődési övezeteinek megfelelően, észak és nyugat zömmel protestáns (anglikán, lutheránus, kálvinista), a Mediterránium katolikus, a Balkán és Kelet-Európa pedig görögkeleti (ortodox). Varrnak tipikusan átmeneti övezetek is, mint amilyen pl. a Kárpát-medence is, mely vallási szempontból Európa legvegyesebb területe. A kereszténység újabb felekezetei az általános fejlődést önmaguknak tulajdonítják, a régiesebb vallásokat pedig a haladás fékjeinek. Vegyes vallású területeken — mint említettük — minden baj fő oka a másik felekezet jelenléte. E vélekedéstől függetlenül, a különféle mozgalmak és érdekharcok, továbbá a nemzettudat is felekezeti színezetű. A többségi és más kedvezményezett felekezet is összefonódhat az államhatalommal; a vallási küzdelmek elcsitulásával kölcsönös támogatás teremt viszonylagos békét. A Kárpát-medence vallási megoszlása máig őrzi a 16—18. századi nemzetiségi és társadalmi megoszlást; a vallási szempontból ritka vegyes házasságok miatt a felekezetek arányának változása főként belső szaporodásuktól, a bevándorlástól és elvétve az áttérésektől is függött: pl. a 18. századi egyházpolitika is jelentős román és ruszin ortodox tömegeket terelt át a katolikus egyházba. (1945 után — ugyancsak állami segédlettel — terelték őket vissza.) Azonos vallás esetén nem volt különösebb akadálya a nemzetiségek összeházasodásának, különösen sok idegen ajkú olvadt be a többségi katolikus magyarságba. Esetenként egy-egy felekezet egyetlen nemzet-nemzetiség körére korlátozódott, így pl. a kálvinisták és az unitáriusok szinte mind magyarok; így a nemzettudat szempontjából önmagukat előbbre sorolták. Máskor a felekezeti hovatartozás nagyjából a polgárosodás mutatója is volt; ez alapon pedig az átlagosnál vagyonosabb, iskolázottabb rétegek haladóbbaknak is tekintették önmagukat (lutheránusok, kálvinisták és unitáriusok). A társadalmi szempontból legtagoltabb katolikus magyarság szegényebb tömegei gyakran keresték a jobb megélhetési lehetőségeket, e jövevények az őslakos kálvinisták szemében amolyan jöttmenteknek tűntek. A különféle mozgalmak vezetői és hangadói többnyire az újabb felekezetek követői közül kerültek ki, így a közéletben tevékenyebb protestánsok e vonatkozásban is elsőbbségre tartanak számot. A katolikus többségű Kisalföld és Észak-Dunán- túl a polgárosodás terén időnként az Alföld elé került ugyan, gazdasági-társadalmi súlyát mégsem tudta teljes mértékben éreztetni, s főként elfogadtatni, pedig a mozgékonyabb protestánsokat századokon át korlátozták a katolikus Habsburgok. Hazánkban nemcsak a nagyobb mozgások, hanem a kisebb érdekharcok is gyakran öltöztek vallási köntösbe, a magyar nyelvterület nagyobb része ugyanis vegyes vallású. (Bécstől távolodva mindenesetre növekszik a kálvinisták aránya, a Tiszántúlon többséget alkotnak, Erdélyben a magyarság fele-fele arányban katolikus, ill. kálvinista.) Különös élességgel jelentkeztek az érdekellentétek a felekezeti-nemzetiségi és társadalmi hovatartozás egybeesésekor, a felekezeti felszín a másik csoporttal szemben rendszerint elfedte a valóságos hátteret. így lett „protestáns” betegség pl. az egyke, „német” vallás a katolikus stb. A „német” vallás 33
