Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája

még fejlettebb fokon sem szorítja ki, és nem is helyettesíti a vallást, mely a köztudatnak megtépázva is szerves része marad.

Nagyon nehéz tehát önmagunk művészi—csodás—vallásos gondolkodásának törvény- szerűségeit és rendszerszerűségét megállapítani, a változások—váltások menetét követni, és főként e bonyodalmas tudatformát tipizálni. Erre teszek kísérletet az alábbiakban.

Sok akol — sok pásztor, a vallás fejlődésének szakaszai,

a főbb típusok

A Földünket benépesítő ötmilliárd főnyi emberiség zárt élettani egységet alkot, de az eltérő természeti környezet, s főként az egyenlőtlen gazdasági—társadalmi—műveltségi fejlődés következtében pl. a testalkat, a nyelv, a vallás és egyéb vonatkozásokban is erősen tagolt. Térben és időben, a népek és nyelvek tengerében nagyobb szakaszok és egységek segítik az eligazodást, mint pl. az éghajlati övezetek és világrészek, ős-, ó-, közép- és újkor, zsákmányolás és termelés, osztály nélküli és osztálytársadalom, fajok és alfajok, nyelvcsaládok és nyelvek és így tovább. Mivel mindezek közvetlenül-közvetve össze is függenek egymással, önként felvetődik a vallások osztályozására való alkalmazásuk lehetősége.

A vallások is az általános fejlődés függvényei, és térbeli elterjedésük törvényszerű, s huzamos időtartamon belül is alig változik. így a zsákmányolásból élő, tagolatlan törzsi társadalmak hiedelmei más típusú rendszert alkotnak, mint a termelést folytató osztálytársadalmak tételes vallásai és egyházi intézményei: a vallásfejlődés e két végpontja között átmenetek sokasága található. A törzsi hiedelemrendszerek azonban már vannak olyan gazdagok és változatosak, hogy fejlettebb fokon a tételes vallásokon belül — a többszörös szerepváltás és átrendeződés ellenére is — majdnem mindegyik elemükkel újra és újra találkozhatunk, és a hivatalos egyházak elfogadott tanai mellett vagy alatt a fokozódó zilálódás ellenére is meglepően eleven marad a néphit. A vallás- és a hiedelemrendszer viszonya emlékeztet a népköltészet és irodalom, a népzene és hivatásos zene, a népművészet és hivatásos művészet stb. kölcsönhatásos kapcsolatára, de a néphit és a vallás viszonya nem mindig békés, és nem is feltétlenül jelentenek egymásnak erő- és ihletforrást. A törzsi és a tételes vallások elnevezés a lényegi hasonlóságot és a fejlődésbeli különbséget egyaránt érzékelteti; a néphit és a vallás kettőssége pedig a békés-békétlen együttélésre utal. Mágia és vallás, néphit és vallás teljes különválasztása nem indokolt.

Az egyenlőtlen fejlődés eredményeként a törzsi és a tételes vallások térbeli elhelyezkedése is „szabályos”: a gyarmatosítás előtt Ausztrália és Óceánia egész területén, Afrika és Amerika nagyobb részén a törzsi, Ázsiában és Európában viszont jórészt a tételes vallások voltak az uralkodók. Az európai telepesek megjelenésével és a térítésekkel Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában is megváltozott a helyzet, másutt viszont alig módosult.

A nagy világvallások területi elhelyezkedése is hű tükre a fejlődés eltérő útjainak: a kereszténység zárt tömböt alkot Európában, a hódítások és a telepítések révén Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában is; az iszlám a három összefüggő óvilági földrész kiterjedt találkozási övezetét hódította meg: Észak-Afrikát, Kis-, Elő- és Közép-Ázsiát; hindu többségű India, a buddhizmus pedig Kelet- és Délkelet-Ázsia népeinek egyik fő vallása. Mindezek egymás rovására csak kevéssé terjeszkedtek, inkább a törzsi vallásoktól hódítottak el nagyobb tömegeket, és India kivételével kevés a vegyes „világ”-vallású övezetek száma is. (Mohamedán szórvány alig található; a kereszténység is csak ezreléket tudott elhódítani a nagyobb vallások táborától.)

A törzsi vallások területén nem szerveződtek egyházak, nem írtak szent könyveket, és nem léptek fel vallásalapítók sem, legfeljebb a gyarmatositott népek újkori szabadságmozgalmai öltöttek magukra vallásos köntöst, mint valamikor az eretnekmozgalmak is. A világvallások szóhasználatával élve, a gyarmatosítás előtt a megváltás, az igaz hit és az üdvösség ígérete tehát nem minden népnek adatott meg.

32