Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Katona Imre: Népek - hiedelmek - vallások: a vallásos köztudat társadalomnéprajzi tipológiája

minden összetevője megtalálható valahol az Óvilágban; a másik pedig az egy tőről fakadt és kényszerűen együttélő katolikus és unitárius vallás nagyfokú különbözése. (A vallások a maguk viszonyai között bizonyos mértékig egységes és összefüggő rendszert alkotnak, a hasonlóságok-különbségek inkább kifelé érvényesek.)

Földünkön az eltérő időpontokban és helyeken kialakult vallási közösségek lélekszáma egészen szélső határok között ingadozik: a mindössze néhány száz vagy ezer főt számláló felekezetek mellett vannak több száz milliós ún. világvallások is. Elnevezésükkel ellentétben, az utóbbiak egyike sem alkot számbeli többséget, és mivel az emberiség egésze gyorsabban szaporodik, mint külön-külön ezek a „világvallások”, így sem a közeli, sem pedig a távoli jövőben nem alakulhat ki igazán egységes, egyetemes világvallás. Az ismert egy akol — egy pásztor célkitűzés nem tekinthető reálisnak; ezt ma már maguk a hitterjesztők is belátják.

E számbeli eltérésekből önként következik, hogy bármely felekezetről legyen is szó, a más vallásnak alkotnak többséget, mégis egyetlen nézőpontból hátrányos megítélésben, sőt megkülönböztetésben lehet részük, ha egyáltalán tudomást vesznek róluk. E befelé forduló gondolkodás emlékeztet a fejletlenebb fokokon jelentkező etnocentrizmusra, sőt bizonyos mértékig még az újkori felsőbbrendűségi elképzelésekre is. A tudomány azonban sem választott, sem pedig felsőbbrendű embereket vagy népeket nem ismer.

E sokféle vallási széttagoltság természetesen nem önmagában, hanem a különféle társadalmi csoportokkal, népekkel vagy nemzetekkel összefonódva alakult ki. így a szakadatlan társadalmi mozgalmak és hatalmi harcok esetenként vallási változásokkal és váltásokkal járhatnak együtt, és ezt az utat vértanúk sorfala szokta szegélyezni. Különösen nagyok az áldozatok az önhibájukon kívül elszigetelt és kezdőbb fokokon megrekedt népek körében, melyek a náluk fejlettebb és a saját hitüket terjesztő népekkel kerültek összeütközésbe.

Bár a vallások nem feltétlenül rendelkeznek evilági elképzelésekkel, sokkal inkább a múlt vagy a jövő felé fordulnak, mégis mindenkire kötelező eszményi követelményrendszereket dolgoztak ki, melyek a magán- és közéleti magatartást sokszor a legapróbb részletekig szabályozzák, és megsértésüket valamilyen módon büntetik. (Amióta csak van vallás, van kétkedés és szabálysértés is.) A más vallásúakkal szemben még szigorúbbak, így korábbi megfogalmazással élve, az országokban való sok romlás okait a korabeli ún. hitetlenek vagy hitehagyottak bűneinek tulajdonítják, s lehetőségük szerint keményen büntetik. A vallások önerejükből nem fordították igazán kedvezőre a történelem menetét, saját megfogalmazásuk szerint sem valósult meg Isten országa itt e földön, az elvesztett paradicsomot a siralom völgye váltotta fel. Az üdvözülés egy másik világra maradt. Időközben a bajok valamit talán csökkentek, a bűnök azonban nem. Még a történelmi egyházak felelősei is elismerik, hogy saját híveik megigazulása, erkölcsi megjavulása nem következett be, újabb erőfeszítésekre van szükség; és — akaratuk ellenére — ezzel újabb és újabb vallások is kísérleteznek. Semmiféle vallási erőfeszítés vagy áldozat nincs arányban az elért eredményekkel. A vallást nem lehet a fejlődés szabályozójának tekinteni.

Örökkévalóság és örökös változás

>

A természet és a társadalom örökös változása, egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodásuk, ennek során a társadalmi lét ezernyi korlátozottsága és változatos sokszínűsége eredményezhette a vallások némelyike által megfogalmazott ellenkező gondolatrendszert: az örökkévalóság, a mindenhatóság és a kizárólagosság hittételeit, melyek gyengeségünknek tér és idő feletti, teljesnek és véglegesnek tűnő, ámde mégis átmeneti jellegű feloldásai. A világtörténelem menetében a vallásoknak nem csak a mozgásuk, hanem minden vallásosságnak fel- és letűnése is kikövetkeztethető. A vallás a társadalmi tudatnak csak egyik tartománya, léte közvetlenül a felépítménytől, közvetve pedig a fejlődés egészétől függ, bár mindezek összefonódnak és bonyolult külcsönhatásban vannak egymással.

29