Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Farkas P. József: Nagy Lajos és Apostag: egy életmű forrásvidékén
rövidebb időt töltött ott rokonoknál, ismerősöknél. A Kiskunhalom adatgyűjtésekor találkozott a községházán dolgozó vezetőkkel, sőt — mint az egyik adatközlő elmondta — a csendőrségre is belátogatott. Ma is áll az az épület — nagynéniének kertes háza —, amelynek közvetlen szomszédságában — udvarában — béreltek szállást egy tanyai gazda otthonában. Időnként Vörös Gyuláéknál — nagybátyjáéknál — összesereglenek a rokonok, régi ismerősök, falusi elöljárók. Áldomáznak, viccelnek; Nagy Lajos remek hangját, dalait hallgatják. Talán nem is tudják, hogy ilyenkor „viszik házhoz” az információt, a faluról és falusiakról. Az anyaggyűjtésnél igen fontosak voltak a délutáni, koradélelőtti, esti séták is. A kávézás a helyi vendéglőkben — a Duna-partiban, a községi Nagyvendéglőben és az úri kaszinóban. Kurdi Frigyes egykori vendéglői alkalmazott emlegette előkelő vendégként Nagy Lajost. „Általában sakkozott, beszélgetett — aprólékosan kikérdezve mindenkit —, írogatott, és kávézott. Felesége nem volt vele.” 1932-ben — két részletben — hat hetet töltöttek a Duna-parti településen. Alapos adatgyűjtés volt. 1933 őszére el is készült a kézirattal, s 1934 tavaszán megjelent a Kiskunhalom. Mivel jól érezték maguk, évről-évre egy-két napra, esetleg több hétre visszajártak a faluba. De a kiadás után rövidesen a faluba kerül Kiskunhalom. Nagy és rossz híre támadt. Emiatt nem volt nagy becsülete Nagy Lajosnak a falu előtt. Nem bántották, de bizalmatlanok lettek vele. Terjesztették, fölnagyították emberi hibáit, hogy kocsmás, „szerencsejátékos, léhűtő”. A rokonok egy része is elfordult tőle. Volt úgy, hogy a néhány napos apostagi tartózkodás idejére a helyi fogadóban kaptak csak szállást. A legnagyobb felháborodást — már-már botrányt — A falu álarcával és a Három boltoskisasszonnyal keltette. Igaz, ezt jóval kevesebben olvasták, mint a Kiskunhalmot. A kifaggatott asszonyok — többségük a rokona volt — megszakították velük a kapcsolatot, de mindig volt olyan, akinek betege, vagy ügyes-bajos dolga volt Pesten — igy a viszontsegítségre számítva — megkegyelmezett nekik és ebédre, vacsorára meghívta Nagy Lajosékat. Egyes vélemények szerint a művek javarészét a felesége írta. „O volt a Lajos megrontója.” — mondta Vörös néni. Aztán úgy tűnt, kimerült a falu-téma. Ritka levélváltáson kívül nem tartott semmi kapcsolatot Apostaggal. A falu kezdte elfelejteni. Nagy Lajos is más utakon járt. 1944-ben feleségével jött ismét Apostagra. Származása miatt, üldözői elől menekül az asszony. Ismét Vörös Gyuláéknál kapnak menedéket hónapokig. Szörnyű idők. Az apostagi zsidókat jóval korábban elhurcolták, kirabolták. Mindenki retteg. Nem dicsekednek a pesti rokonokkal. Azok persze a veszély elmúltával sietnek vissza Pestre. 1945 tavaszán utaznak aztán ismét Apostagra. Végre a győztes pozíciójából nézhetné az embereket, az új világot. De mégis inkább csöndben, halkan járnak körül a faluban. így gyűjtik — csak néhány napot ott-tartózkodva — a Falu című munka anyagát. A könyve azonban nem igazán sikerül. Sarkadi Imre szerint „alig több néhány emlékezés formájában megírt vezércikknél.” Nagy Lajos maga sem dicsekedett sokat ezzel az útkeresés nyomait magán viselő művével. A munka balsikere után — bár még ír két jelentősebb paraszti tárgyú novellát — nem jut haza ismét Apostagra. Keveset ír, aktívan részt vesz az irodalmi életben, szervez és kikerekíti első önéletrajzi munkáját, A lázadó embert. Ezt követi a mellőzés, az igazságtalanság éve. Nagy Lajos egyre betegebb. Nagy tervei vannak, de az ideg-, a szív- és az érrendszeri betegségek akadályozzák a munkában. Megkezdte önéletrajzának második kötetét is írni. Színdarabok átdolgozásán is fáradozik. A kapcsolat Apostaggal azonban nem szakadt meg. Ha nem is utazik a szülőfaluba, mindent tud a gyakrabban fölutazó rokonoktól. Ha valaki valamilyen ügyes-bajos dologban segítségét kéri, nem mond nemet. Haza azonban nem jut többé ... soha. Utóélet-történet A mai Apostag kanyargós utcáival, templomaival, régies középületeivel a harmincas évek Apostagját idézi. Igaz, az akkori 2687 helyett csak 2302-en élnek itt. A lakóházak száma 1932-ben 599 volt, ma 880. Az író ma is megtalálhatna jó néhány dolgot abból, amit fél 66
