Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Farkas P. József: Nagy Lajos és Apostag: egy életmű forrásvidékén
„A tanyai cselédháznak két szobája volt, a közös konyhától jobbra és balra. Az egyik szobában a nagyszüleim laktak, a másikban a másik bérespár. A szoba szót nem használták, csak így mondták: benn van a házban. A szobákat kemence fűtötte. A kemencékben szalmával tüzeltek, szalma akadt elég, az uraság adta ... A konyhából garádics vezetett föl a padlásra. Ezt a padlást, mint az istállóét is arra használták, hogy gabonát raktározzanak el benne. Sok gabona termett a birtokon, és azt cséplés után négyökrös szekereken hozták be a faluba, a magtárba, ezenfelül az istálló mellett is állt egy szín, amit magtárnak használtak, de a padlásokra is jutott a gabonából.” A születés másutt nagy ünnep! S ha fiú születik, még nagyobb. Igazi isteni ajándék, 1883. február 5-én azonban Nagy János gazdasági cseléd öröme nem volt felhőtlen. Lánya vajúdott, a cselédszobában az éjféltájt felsíró gyermek apját ugyanis nem ismerte. Julianna lánya húszévesen, „szégyenszemre” leányanya lett. Nagy Lajos édesanyjának egy harminc évvel későbbi képét ismerjük csak. De azon is jól fölismerhető, hogy szép lány lehetett. A családtagok emlékezései alapján nagyanyjára, Micsinai Juliannára hasonlított, aki evangélikus, szlovák betelepülő leszármazottja volt. És az apa!? Nagy Lajos monográfusai mindvégig elfogadták Nagy Lajos állítását: vagyis azt, hogy apja Basa Lajos volt. Egy református püspök fia. A serdülőkorától cselédkedő Nagy Juliannával a fővárosban került kapcsolatba. Nagy Lajos szerint apja képe kint függött a szoba falán a Tabáni tanyán. 1955. október 2-án, az akkor 82 éves Nagy Miklós bácsi, Nagy Lajos nagybátyja ezzel szemben azt állítja, hogy — a meg nem nevezett — cselédtartóknál „kapta” a gyerekét. Helyi adatközlők — Debreceni Istvánné, Miklán Pál, Kovács Kristóf — azt állítják, közismert tény volt a faluban — minden ismerős tudta a tanya környékén is —, hogy a Basch család ügyvédjelölt rokonától származik a fiú. Kovács Kristóf szerint: „vállalni név szerint is, nem vállalhatta a fiatalúr. De nagyon sokáig — amíg ismét kurválkodni nem kezdett az anyja — nagyvonalúan támogatták, segítették a fiút és az anyját is; a nagyszülők sem jártak rosszul.” Kardos László utánanézett a híres Zoványi-féle teológiai lexikonban, de az alaposságáról neves könyvben nem talált Basa nevű püspököt. Végül Nagy Lajosnak az a megjegyzése vezette nyomra, hogy nagyapja abrudbányai volt. Ott pedig valóban élt egy ilyen nevű lelkész, aki ha nem is püspök, de rangos egyházfi volt. 1868-ban valóban hagyott hátra három árvát, melyek közül egyik Lajos névre volt keresztelve. Debreceni Istvánné szerint: „Nem volt ritka akkoriban az ilyen szégyen. Mások is neveztek el gyereket — keresztnevén — arról, akit szerettek volna, hogy a gyermekük apja legyen. A messziről jött ember azt mond, amit akar. Mi tudtuk — csak rá köllött nézni arra az emberre — hogy ki fia.” Néhány kommentár nélküli sor a fentiekhez: Nagy Lajos, aki végletekig pontos volt, pontatlan adatot ír az önéletrajzában apjáról. Anyja még élt, amikor kisgyermekkoráról leírta a vallomásokat (A Naplót egészben még nem láthattuk!) Ellentmondásos a zsidókról való véleménye; ezt természetesen csak a kor vitáival, sajnálatos eseményeivel együtt szabad majd vizsgálni. Érthetetlen, hogy egy rangos református család sarja teljesen elfeledkezik fiáról. Annyi bizonyos: Szirotka Gusztáv evangélikus lelkész az apostagi ágostai közösség anyakönyve szülők rovatába csak egy nevet írt, Nagy Julianna, ev., megesett személy. Ez az adat tulajdonképpen egy ítélet is Nagy Lajos számára, amit soha-soha nem tud igazán kibeszélni, helyre tenni, s aminek súlyos hatása érezhető — a többi között — a nőkkel tartott kapcsolatokban, a prostitúcióról, a férfiak kizsákmányolásáról szóló elméleteiben, magányosságában, sajátos humorában, világlátásában. A születés után azonban sokáig nem érződik az ítélet átkossága. A fiatal leányanya, aki anyja és a szomszédasszony segítségével szülte világra magzatát, csak hat hétig szoptatja gyermekét, azután visszamegy Pestre. A csecsemő nevelését a nagyszülőkre bízza. Úgy nevelkedett ott, mintha a nagyszülőknek egy késői gyermeke lett volna. Nem is nélkülözött semmit, s valódi anyai szeretetet kapott nagyanyjától. Az anya küldözget pénzt, cukrot, 63
