Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Farkas P. József: Nagy Lajos és Apostag: egy életmű forrásvidékén
Azt is tudom — az apostagi adatközlőimtől —, hogy ez a „csaknem állandó” kapcsolat a negyvenes évek végéig tartott. Később is levelezett a rokonsággal; szívesen fogadta otthonába is földijeit, de haza nem járt. Születéstől a haláláig éltette, vonzotta a szülőfalu. Közben persze voltak megszakítások is. Volt úgy, hogy évtizedekig nem ment „haza”. Maga vallja A lázadó emberben, hogy 1907 és 1932 között csak egyszer, sorozáskor volt Apostagon. Tehát huszonöt év alatt csak katonai idéző hívta volna haza a kis, Duna-parti falucskába? Ez így nem teljesen igaz! A levelezés, személyes budapesti találkozások mellett az I. világháború idején, és később is többször volt Apostagon — mint azt idős Vanyur István, 82 éves apostagi gazda mesélte — aki úgy emlékszik: Nagy Julcsa fiát, meg a család többi — idővel Budapestre került tagját — a dunavecsei hajóállomásról többször is furikázta apám. (Ez a pontatlanság persze nem lényegi eltérés.) Apostag Nagy Lajos születése idején Pest megyei község volt. A Duna bal partján, Pest és Baja között körülbelül félúton. Születése idején kétezer lakosa volt a falucskának. Fényes Elek Magyarország geográfiai szótára (1851-ben) 1956 lakosról tud. Ezek közül 236 római katolikus, 946 evangélikus (ágostai vallású) 453 református és 321 zsidó vallású volt. A községben 18 mészárszék, 32 csapszék, harminc kiskereskedés üzemelt. A lakosság 5263 holdon gazdálkodott. A Pállasz Lexikon 1891-es adatai szerint: „Apostag a Pest— Pilis—Solt—Kiskun vármegye solti felső járásába tartozik. Közvetlenül a Duna mellett, lapályos, róna vidéken fekszik. Van takarékpénztára, úri kaszinója, gőzhajózási állomása (1910-ben megszűnt) posta és távíróhivatala, a környéken több kiszáradt tó van. Lakóinak száma 2292.” A falu jelentős része kisbirtokos telkes gazda volt. Ezek a faluközeli földeken szőlővel, gyümölccsel foglalkoztak. A nagy apostagi határ — az úgynevezett külterületi földek: például a Világosmajor, Nagykút, Kovácsos-puszta, Sírházi-dűlő, Szimahalom, Remanencia-puszta és a Basch család tulajdonában levő Tabánitelek — zsidó nagybirtokosok kezén volt.'A környéken egyébként ősi Árpád-kori települések vannak: Solt, Duna- vecse, Tass. A Tabánitelek közelében több, szintén Árpádkori eredetű, de elpusztult (pusztává lett) falu is volt, például Csanád- és Fehéregyháza-puszta. Nagy Lajos szerint — később többen is igazolták ezt a föltevést — Após vezér birtoka volt a terület, így lett a település neve Apostag. Van egy különös sajátossága a falunak ebben az időben. Feltűnően sok a zsidó vallású lakos. Ha csak a Fényes Elek-féle adatokat vizsgáljuk: a falu lakosságának közel egynegyede izraelita vallású. (321 fő) A szomszédos — majdnem háromszor nagyobb — Dunave- csén (amely adminisztratív központ, járási székhely is volt) 18, a délnyugati szomszéd — négyszerte nagyobb lakosságú — Dunaföldváron (amely mint ősi folyami átkelőhely fontos kereskedelmi központ volt) 12 zsidó élt. A közel harmincszoros arány — különösen ha a többi demográfiai adatot is nézzük — több mint feltűnő. A magyarázat: a XVII. századtól, amikor a királyi városokból kiűzték az izraelista valláshíveket, és csak kijelölt helyen, meghatározott foglalkozást űzhettek (pálinkafőzés, kiskereskedelem, uzsora), a zsidó családok olyan helyeken telepedtek le, ahol a földbirtokosok szimpatizáltak velük. Ilyen lehetett a század közepén, végén Apostag, ahol a XVIII. század első felében már ötven zsidó család élt. Kezdetben fa- és terménykereskedelemből éltek (az apostagi kikötőnél teherhajók számára kiváló rakodóhely volt) több tucat kiskereskedelmi egység volt a tulajdonukban, nem csak a faluban, de a környéken is. Nem véletlen, hogy a század közepén itt épült az Alföld legszebb zsinagógája, klasszicizáló barokk stílusban. A XVIII. században a területre (elsősorban az Apostaggal szomszédos Dunaegyházára) telepített szlovákok (tótok) ivadéka, Nagy Lajos is, egy zsidó gazda béresházában született 1883. február 5-én. A Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet 1883-as 75 000-es katohai térképen jól láthatók a Tabánitelek épületei is — két béreslakás, négy melléképület. A béresházban béresgyerek született. Nem volt ez szenzáció! Nem ültek krónikaírók a szülőszoba ajtajában, hogy minden körülményt rögzítsenek. Mégis nagyon sokat tudunk a szülőházról. Nagy Julianna első gyermeke, a nádfedelű, vályogfalú, gerendás mennyezetű ház szülötte, pontos képet rajzolt róla. 62
