Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Beke György: Végvár
buzgó műkedvelő volt, mellesleg a helybeli mozi gépkezelője. Még turnézásra is vállalkoznak a végvári öregek, vendégszereplésekre Újmosnicán, Újszentesen, Ótelkén, Igazfalván, Gátalján, Józsefszálláson, Temesrékáson. Ahol magyar iskolai tagozat és így tanári kar van, mint Új szentesen, Ótelkén, ott ők a szíves házigazdák, ahol nincs, oda még fontosabbnak tartják eljutni. Ezen az ösvényen érkezem el én Fehér Attilához, akit a művelődés változtatott meg. Szarvas Lajos elhúzza a száját: — Túlbuzgó ember. Nincs elegendő ítélőképessége. Kellő felkészültség nélkül az ember könnyen eltolódik az ösztönösség felé. — Fehér Attila éppen azért tanul, hogy meglegyen a felkészültsége. Ez a nyolc napos ünnepségsorozat, a román és magyar népi hagyományok és kulturális értékek közös seregszemléje testvéri harmóniát és önérzetet, önbizalmat épít kölcsönösen is. Kádár Károly bácsi büszkén idézte a hajdani véleményt, hogy Végvár a Bánság legműveltebb magyarlakta faluja volt. Szarvas Lajos is annak tartja. A tizenöt műkedvelő alakzat nemcsak számszerűleg sok, gyakorlatilag azt jelenti — így Szarvas tanító —, hogy az önkifejezés tömegjelenség Végváron, fiatalokat és idősebbeket, barátokat és ellenségeket mozgat meg, fog össze, s nincs ennél jobb orvossága a magányosság szorító érzésének. Végvár határában, a Pogányos patak völgyében él egy különös növény, a Kockás kottuliliom — vadtulipán. Védett növény. A főutcán jókora tábla figyelmeztet, hogy bántani tilos. A művelődés és műveltség a lelkek, a béke, a biztonság és reménység védett növénye Végváron... Áprily Lajos, 1938 46
