Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Bárth János: A szálláskert
szálasgabonát. Itt döngöltek földet a gabonaágyások alá. Itt nyomtattak. Itt rakták össze a szalmát. Egyszóval itt volt a szérű. A szemesgabonát a lakóház előtti vagy a szálláskerti vermekben, vermelés előtt pedig átmenetileg a szálláskerti istállóban tárolták. A szálláskertben tartották a legfontosabb gazdasági eszközöket: szekereket, szánkókat, jármokat, ekéket, boronákat, kaszákat, kapákat, favillákat. Innen indultak reggel a határbeli földekre dolgozni és este ide tértek vissza. Innen mentek tovább a lakóházhoz. A szálláskert jelentős területét foglalták el a különböző takarmány- és alomrakományok. Itt álltak a szalmakazlak, szénaboglyák, kukoricaszár-kúpok. A szálláskert volt mindenféle takarmány tároló és őrző helye. Itt rakták össze a trágyát, mielőtt a szántóföldekre hordták volna vagy tüzelőanyagként felhasználták. A szálláskertben kapott helyet a nagyobb mennyiségben felhalmozott épületfa, nád és tűzifa. Itt végezték az asszonyok a kenderfeldolgozás durvább munkafázisait pl. a törést, tilolást, gerebenezést. A fentebb vázolt összetett funkciójú és teljes gazdasági udvar szerepű szálláskerthez általában olyan lakótelep párosult, amelyen semmiféle gazdasági tevékenység nem folyt. Helységenként és időszakonként egy-egy funkció hiánya vagy módosult formája miatt a fentebb vázolt szálláskert-használati kép is módosult. Némely helységben földrajzi és különleges gazdaságtörténeti okok következtében csak az állattartásban volt szerepe a szálláskerteknek. A gabonanyomtatás munkája nem kötődött hozzájuk. Ilyen terület volt pl. a Baranya megyei Hegyhát, ahol gabonatermő szántóföldek a falvak szálláskertekkel ellentétes oldalára estek, tehát gazdaságosabb volt a szántóföldeken nyomtatni. A XVIII. századi Nagykőrös aklaiban szintén nem nyomtattak, mert ebben az időben a gazdák már „mezei kertekkel” vagyis kezdeti tanyákkal is rendelkeztek és ott végezték a gabona nyomtatását. Nagykőrösnél és a „mezei kerteknél” tartva érdemes megjegyeznünk, hogy itt a szálláskert „rakodó funkciója” sem volt teljes. Nyáron és ősszel munkaidőkímélés címén kevés szalmát és takarmányt hordtak haza szekérrel a szálláskertbe. Többségét otthagyták a „mezei kertben”. A kinthagyott mennyiséget a szükségleteknek megfelelően télen szánkóval hordták haza. Az állattartó funkció sem jelentett mindenütt azonos hasznosítási módot. Számos helyen csak a kezestartás céljait szolgálta a szálláskert. Részben azért, mert kései időpontról lévén szó, már nem volt ridegmarha. Korábban, a XVIII. században pedig olyan helyeken fordult elő ilyen eset, ahol a gazdák a határbeli szállásukon teleltették a rideg marhát. Még a kezestartás sem kötődött mindenütt és mindig teljes egészében a szálláskertekhez. Egyes részfeladatok áthárulhattak a lakóház telkére. így pl. Negyeden nyaranta a falubeli lakóház telkén éjszakázott a csordára járó fejősjószág, mert a legelő a Vágnak azon az oldalán volt, ahol a falu. Nehéz lett volna naponta a Vágon-túli szálláskertbe hajtani az állatokat. Volt rá példa, hogy a szálláskertet csak szérűnek, rakodónak és szérűnek együtt, illetve csak rakodónak használták. Ilyen eset általában csak a felbomlás időszakában fordult elő. Amikor csak szérűnek, rakodónak használták a szálláskertet, az állattartás a tanyára vagy a lakóház telkére került át. Az utóbbi formához kapcsolódott az a gyakorlat, hogy a szálláskertből kocsival vagy háton apránként szállították haza a lakóház melletti istállókba, ólakba a szalmát és a különböző takarmányokat. A magyar néprajz ez idáig nem szentelt kellő figyelmet a lakótelepektől elválasztott rakodók kérdésének. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy alapvetően kétféle rakodót ajánlatos megkülönböztetni. A kettő között elsősorban a rakodási területként használt föld birtoklási módjában, jogi helyzetében mutatkozik különbség. Ugyanez vonatkozik a szérűkre is. Másként kell megítélnünk a használó kizárólagos birtokában vagy tulajdonában lévő, egymástól elhatárolható rakodóparcellákat, valamint a hatóságok által közterületen kijelölt közös rakodókat és szérűket. Előbbiek korábban valószínűleg teljes értékű szálláskertek voltak és a szálláskert jelleg sok vonásával rendelkeztek akkor is, amikor már csak nyomtattak, csépeltek és takarmányt, fát, munkaeszközöket tároltak rajtuk. Utóbbiak létrehozását a szálláskertek teljes vagy részleges felbomlása után, tűzbiztonsági okokból 45
