Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Cséfalvay Zoltán - Perger Éva - Pomázi István: Rudabánya 1985
fokozatosan lemondásra kényszerült a település társadalmi térszerkezetének formálásáról is; csökkentette foglalkoztatottainak számát, megszüntette a bányászlakás-építkezéseket. Ennek következtében olyan fejlődés vette kezdetét Rudabányán, amely — halmozottan előnyös és halmozottan hátrányos társadalmi helyzetű lakosságot tömörítő településrészek kialakulásával — a társadalmi térszerkezetben is erős tagoltsághoz vezetett. A társadalomszerkezeti leromlás legnagyobb mértékben az Őfaluban és az első világháború előtt épített bányásztelepeken következett be. A hatvanas évektől kezdve az Ófaluból való elköltözés olyan nagy arányú volt, hogy mára a háztartásfők több mint egyharmada nyugdíjassá vált. Az elöregedéssel és az elköltözéssel azonban egyre több lett az üresen álló parasztporta. Ezeket az elhanyagolt és rendkívül olcsó házakat főként a Rudabányától északra fekvő, aprófalvas térségből érkezett hátrányos helyzetű társadalmi csoportok (többségükben cigányok) vásárolták fel. E csoportok beköltözése a településrész lakosságának elöregedésével járó társadalomszerkezeti leromlást tovább fokozta. (Főleg ők alkotják a bánya felszíni betanított és segédmunkás rétegét.) A társadalomszerkezeti leépülést a régebbi építésű bányásztelepeken szintén a fiatalok elköltözése, és a lakosság elöregedése váltotta ki. Az első világháború előtt épült bányásztelepeken az egykori bányászok fiai csak nagyon ritkán követték apáik foglalkozását. A foglalkozásváltást kísérő elköltözés itt még az Ófaluénál is nagyobb arányú volt. Ennek következtében megnőtt a nyugdíjasok és az egyedül élő idősek aránya (50% illetve 10%). Az elöregedést kisérő társadalomszerkezeti romlást itt is erősítette az, hogy mióta a bányászlakások megvásárolhatókká váltak, nagy számban költöztek ide is hátrányos helyzetű társadalmi csoportok. Ha nem is ilyen megrázó módon, de a leromlás jelei mutatkoznak az utóbbi években a hagyományosan magas presztízsű településrészeken is. Az ötvenes években lezajlott fellendülés idején a bánya vezető szakembergárdáját már nem a Rózsavölgyben és a Bartók utcában telepítette le, hanem más településrészeken. így a két utca elvesztette korábbi társadalomszerkezeti előnyeit, amit a nyugdíjasok és a segéd- és betanított munkások növekvő aránya is jelez. Társadalomszerkezeti szempontból csupán egyetlen településrész, az Ady utca mozdult el kedvező irányba. Ez az egykor átlagos társadalmi szerkezetű utca — fiatal szakemberek letelepedésével — a kedvező társadalmi helyzetű rétegek egyik fő lakóövezetévé vált. Sokat megőrzött korábbi demográfiai — és társadalomszerkezeti előnyeiből az ötvenes években épült bányásztelepek lakossága. Ma is itt lakik a bánya középkorú szakmunkásrétegének zöme. A bánya perspektívátlansága miatt a nyolcvanas évek elején kisebb elköltö- zési hullám érte e településrészt. A bánya településformáló szerepének csökkenésével így Rudabányán az elmúlt másfél évtizedben felerősödtek a társadalmi térszerkezet korábban is meglévő különbségei. A különböző településrészek lakosságának társadalomszerkezeti előnyei, illetve hátrányai a településrészek eltérő beépítési jellegéből, az ott található épületállomány fizikai állagából fakadó előnyökre illetve hártányokra rakódtak rá. így a faluban a funkcionális—morfológiai szerkezet és a társadalmi térszerkezet összekapcsolódása a települési, valamint a társadalmi hátrányok, illetve előnyök halmozódásához vezetett. A társadalmi és a települési egyenlőtlenségek összekapcsolódása már önmagában komoly probléma elé állítja a községet. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a bánya ismert gazdasági nehézségei miatt nem képes részt venni ezek megoldásában, kezelésük a település vezetésére marad. Ezért kérdéses, hogy a település vezetése mennyire tudja — a falvaknak juttatott szerény fejlesztési források igénybevételével — ezeket a problémákat megoldani. 74
