Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Cséfalvay Zoltán - Perger Éva - Pomázi István: Rudabánya 1985
A különállásnak azonban nagy ára volt: a településrész kimaradt a bánya által finanszírozott építkezésekből, területén középület is alig épült. Egészen a hatvanas évekig amíg az Ófalu népessége paraszti gazdálkodást folytatott, ez az elkülönültség inkább előnyt, mint hátrányt jelentett. A hatvanas években viszont már Rudabányán is végérvényesen felbomlott a hagyományos paraszti társadalom. Ettől kezdve — a paraszti lét útjainak bezárulása miatt — a fiatalabb generációk tagjai a mezőgazdaság helyett más ágazatokban kerestek munkát. A lakóhelyhez kötődő munkalehetőségek csökkenésével párhuzamosan így növekedett az ingázók és a más településre, vagy a település más részeire elköltözők aránya. A paraszti társadalomból kiszakadt fiatalabb generációk elköltözésével az Ófalu lakossága fokozatosan elöregedett. Ez pedig a lakásfelújítások elmaradásához, az épületek állagának leromlásához vezetett. Amíg az Ófaluban a bánya beavatkozásának hiánya, addig a régebbi építésű bányásztelepeken éppen a beavatkozás, illetve annak az utóbbi években jelentkező elmaradása vezetett a lakásállomány nagymértékű leromlásához. A bánya által épített kolóniákat egészen a hetvenes évek közepéig a bánya tartotta karban. Ekkor ezeket a lakásokat tanácsi kezelésbe adták át, gondozásuk pedig a kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat feladatává vált. AKg egy fél évtized múlva a lakások egy része ismét gazdát cserélt, mert 1980-tól a tanács lehetővé tette, hogy a bérlők az általuk lakott lakásokat megvásárolják. A lakások megvétele az alacsony árak és a növekvő lakbérek miatt a lakók számára kezdetben még jó üzletnek számított, és így 1985-ig a bányászlakások több mint fele el is kelt. A lakások megvásárlásával természetesen azok karbantartása is a lakók feladatává lett. Az egykori bányászlakások magánkézre kerülése a régi bányásztelepeken azonban súlyos következménnyel járt. A fiatalabb generációk elköltözése miatt ugyanis éppen ebben az időszakban jelentkezett először a településrész lakosságának elöregedése. Az elöregedő lakosság pedig egyre kevésbé volt képes vállalni a karbantartás anyagi fedezetének előteremtését, így az első világháború előtt épitett bányásztelepek is a leromlás sorsára jutottak. A települési „rétegek” rangsorának másik végén található, kedvező helyzetű lakóhelyi övezetek keletkezésében szintén a bánya játszott közre. A nagyüzemi bányászathoz szükséges szakembergárdát a bánya a falu fejlődésének valamennyi időszakában az Ófalutól, és a bányásztelepektől elkülönítve telepítette le. A felszabadulás előtt ez a szakemberréteg a Rózsavölgyben és a mai Bartók utcában, az elmúlt évtizedben pedig az Ady utcában talált lakhelyet. Mindkét esetben Rudabánya építkezési kultúráját messze meghaladó színvonalú lakásokat építettek, így ezek a településrészek a többitől nagyban elütő, esztétikailag kedvezőbb külsőt nyertek. Az elmúlt száz év alatt a bánya az alacsony létszámú agrárfaluból helyenként kisvárosias jellegű, három és félezer lakosú települést teremtett. Szerepének köszönhetően ma Rudabánya teljesen eltérő arculattal rendelkezik, mint azok a települések,ahol ilyen folyamatok nem voltak. A hetvenes évektől kezdve viszont a bánya mindenestül felhagyott az általa teremtett településformáló folyamatok irányításával. Ennek következtében olyan kényszerfolyamatok indultak el, amelyek — az egyik oldalon rendkívül hátrányos, a másik oldalon kedvező helyzetű településrészeket képezve — nagyarányú belső területi különbségek kialakulásához vezetettek a falu funkcionális—morfológiai szerkezetében. Rudabányán a belső szerkezeti különbségek az elmúlt másfél évtizedben nemcsak a település arculatában, hanem a különböző társadalmi csoportok térbeli rendjében, a település társadalmi térszerkezetében is jelentősen felerősödtek. A falu társadalmi térszerkezetének változását döntően a bánya határozta meg. A bánya hívott életre új településrészeket, ahova — mindenkori munkaerőigénye alapján — meghatározott társadalmi szerkezetű népességet telepített. A hatvanas évekig a paraszti Ófalu és a munkáslakta bányásztelepek kettőssége jellemezte Rudabánya társadalmi térszerkezetét. A hetvenes évektől kezdve viszont a bánya 73
