Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Cséfalvay Zoltán - Perger Éva - Pomázi István: Rudabánya 1985
A dolgozók átlagéletkora igen magas, közel 50% a 45 évesek vagy annál idősebbek aránya. A nyugdíj-korkedvezményt figyelembe véve ők már nyugdíj előtt állnak. A magas életkor egyben azt is jelenti, hogy sokan (kb. 40%) több mint 20 éve dolgoznak itt. A dolgozók egynegyede viszont — elsősorban betanított és segédmunkások — csupán az elmúlt öt év során lépett be. A vasércbányászat az egészségre legalább annyira veszélyes, mint a szénbányászat. Ennek következtében nagyon sok a rehabilitációs dolgozó (20%). A rudabányai üzem foglalkoztatottjaira vonatkozó adatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy a dolgozók legmarkánsabban két szempont szerint különülnek el: aszerint, hogy felszín alatti vagy külszíni munkát végeznek, illetve aszerint, hogy milyen foglalkozáscsoportba tartoznak. A két szempont kombinációjával olyan csoportokat kapunk, melyek egyéb jellemzőik (kor, lakhely, jövedelem, bányánál eltöltött idő) szerint is jelentősen különböznek. A különböző csoportokat helyzetük különbözősége miatt eltérően érinti a bányabezárás ténye is. felszín alatti szakmunkások rétege kötődik legjobban a bányához; a létszám fele több mint 20 éve itt dolgozik. Átlagéletkoruk igen magas, 70%-uk 45 évesnél idősebb. Évi jövedelmük a különböző pótlékokkal együtt megközelíti a 100 ezer Ft-ot. Általában öntudatos ércbányászok, sokan közülük többgenerációs bányászcsaládok fiai. A bányabezárás őket sújtja a legjobban. Szakmájuk nehezen átváltható, hiszen a szénbányászatot minőségileg különbözőnek érzik. Az idősebbekre korkedvezményes nyugdíjazás vár, a fiatalabbaknak viszont meg kell válniuk szakmájuktól, a kétéves átképzési támogatás ellenére sok kedvezménytől esnek el (földalatti pótlék, nyugdíj-korkedvezmény, több szabadság), stagnáló jövedelmük pedig a mai infláció mellett reáljövedelem-csökkenéssel jár együtt. A felszín alatti segéd- és betanított munkások rétege kis létszámú csoport. Általában fiatalok, és csupán néhány éve dolgoznak a bányánál. Jövedelmük korukhoz képest viszonylag magas, 70—100 ezer Ft. Őket valószínűleg ez a magas kereseti lehetőség vonzotta a „föld alá”. Mivel fiatalok, és sok közöttük a nem helybéli, ez a csoport meg tudja keresni azokat a hasonló jövedelmi szintet biztosító távolabbi ipari üzemeket, ahol megtalálhatja számítását. A külszíni munkások általában olyan szakmával rendelkeznek, mely bármely népgazdasági ágazatban hasznosítható (lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető stb.) Életkor és a bányánál eltöltött munkaviszony szerint is egyenletes az eloszlásuk. Jövedelmük más iparágakéhoz hasonló. Számukra nem jelent nagy változást a bánya bezárása, létszámleépítés esetén is könnyen találnak szakmájuknak megfelelő munkát, igaz, csak más településen. A külszíni segéd- és betanított munkások két jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Az elsőbe olyan középkorú nők tartoznak, akik a dúsítóüzemben nehéz fizikai munkát végeznek, nagyon alacsony bérezés ellenében (évi 30—60 ezer Ft). Jövőjük kizárólag a bánya további sorsától függ, hiszen a községben más női munkaalkalom nincs, ingázni pedig gyermekeik miatt nem tudnak. A második csoport olyan férfiakból áll, akik az elmúlt 5—10 esztendőben költöztek Rudabányára Borsod megye elmaradottabb térségeiből. Zömük középkorú, munkahelyét gyakran változtató cigány. Látszólag őket nem érinti a vasérctermelés megszüntetése, hiszen amúgy is felszínen dolgoznak. A valóságban viszont a létszámcsökkentés esetén az üzemvezetés természetesen először tőlük szeretne szabadulni. A termelésirányítók és vezetők élete, szakmai fejlődése szintén szorosan összefonódott a vasércbányával. Két-három évtizede itt dolgoznak, átlagéletkoruk igen magas. Lakhelyük általában Rudabánya, közülük és családtagjaik közül kerül ki a helyi értelmiség. Sokuk nyugdíj előtt áll, a fiatalabbak itt maradása attól függ, van-e jövője az üzemnek. Ha nem lenne szükség rájuk, a község elveszítené értelmiségi rétegét. Az adminisztratív alkalmazottak általában olyan középkorú nők, akik bányánál dolgozó 70
