Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Cséfalvay Zoltán - Perger Éva - Pomázi István: Rudabánya 1985
szakmunkás, termelésirányító vagy vezető férjük révén kerültek az üzemhez. Jövőjük így erősen összefonódik párjuk sorsával. A felsorolt csoportokon kívül sajátos réteget képeznek a csökkent munkaképességűek, a „REHAB-osok”; ők vannak a legkilátástalanabb helyzetben, hiszen foglalkoztatásuk országos szinten is megoldatlan. Hogyan billen fel a helyi társadalom térszerkezete konfliktushelyzetben? „Egy község társadalmi szerkezetének vizsgálata a legérzékelhetőbb csoportokat a területi tagozódásban találja, hiszen maga a vizsgált egység is — község vagy város — elsősorban területi csoport ...” (Erdei Ferenc) A területi munkamegosztás történelmi fejlődésének következtében a termelő ember lakóhelyéül szolgáló településekben különböző funkciók jöttek létre. Vitathatatlan, hogy minden településben a két legfontosabb funkció, amely térszerkezetileg változatosan jelenik meg, a termelő funkció és a lakóhely funkció. Rudabánya esetében egy olyan döntéssel állunk szemben, amely az említett két funkció korábbi egyensúlyát felborította. Ennek térszerkezeti hatásai eddig is érzékelhetőek voltak, a jövőben viszont még inkább felerősödhetnek. Településfejlesztési szempontból a két alapfunkció közötti kölcsönhatás különböző történeti szakaszokban más-más módon jutott érvényre. Rudabányán — ellentétben az extenzív iparfejlesztés idején felfuttatott településekkel — a bányaüzem hatására már a múlt század végén megkezdődött a falukép gyökeres átalakulása. Ez a folyamat tulajdonképpen a 60-as évek közepére befejeződött. Középkori bányaváros múltja ellenére Rudabánya a nagyüzemi vasércbányászat megindulását megelőző évtizedekben kis létszámú agrárfalu volt. 1880-ban mindössze 655 lélek lakta a falut, amely ekkor még csak — a híres református templom környékén kirajzolódó — halmazfalu jellegű településrészre terjed ki. A nagyüzemi bányászat beindítására a Borsodi Bányatársulat néven szerveződött — jórészt német tőkével működő — pénzügyi vállalkozás 1880-ban erre a kis agrárfalura telepedett rá. A nagyüzemi bányászat komoly szakmai felkészültséggel rendelkező szakmunkásréteg állandó jelenlétét igényelte a faluban. A rudabányai bányászat fejlődésének egyik sajátos jellemvonása, hogy ezt a szakképzett munkaerőt kezdetektől fogva nem a helyi paraszti társadalom átrétegződése révén, hanem betelepítésekkel biztosították. Elsősorban ennek köszönhető a népességszám dinamikus növekedése is, amely 1900-ra már 2319 főt ért el. Az első világháborúig folyamatosan érkező betelepülők zöme felvidéki bányászvárosokból jött ide. Többségük dobsinai származású, buléner német nyelvjárást beszélő szakmunkás volt (1920-ig 178 család). A betelepülők számára a bánya az Ófalu peremén, valamint a bánya és a vasútállomás közelében épített bányászlakásokat. Kezdetben még csak faházakat húztak fel a Telekes- patak völgyében, a Tarackoson, később már kétszintes épületeket emeltek. Hangzatos nevű településrészek születtek ekkor Rudabányán, amelyek az éppen aktuális politikai eseményeket rögzítették az emlékezetben: Ördögsziget, Bosznia, Hercegovina. A szakmunkások megkötésére épített bányásztelepeken kívül ebben az időszakban egy másik irányba — a Rózsavölgy felé — is terjeszkedett a falu. Ebben, a nevében is német bányavárosokra emlékeztető utcában túlnyomórészt buléner bányatisztek építettek lakásokat, melyeket a rudabányai parasztportáktól eltérően virágos élőkért — lakóház — hátsó kert beosztással alakítottak ki. A Rózsavölgyben később olyannyira meghatározóvá vált ez 71
