Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Galambosi László: Kard és könyv: vers
Galambosi László Kard és könyv Az ember idegenbe megy. Elhagyja házát. Jószágai fölperzselt pusztákon kavarognak jászol és kút után. A férfi tikkadtan érkezik hordótetején kiáltozó vezérek, sanda kalmárok elé. A nő széttépi ünnepli fátylát, fejékét gödörbe hajítja. Hömpölyögnek az álarcosok, közrefogva az álarctalanokat. Suhogtatják az áztatott kötelet. Emelgetik a vérrel bemázolt poharat. Sokasodnak a parancsolok, a földreborulók. Nagy tárgyalások asztala fölé hajlók teknőc-mozdulatokkal tervezik a piramist, melyben ravataloznák a háborút, de még nem pókhálósodnak a fegyverek a világszemét kacatjai közt. Cellák fölött, hol éberen kiáltott a kakas, a muskátlitarajú madár, a poroszlók sisakja villog, távol tartva a tanítványokat, akiknek kezéből kiesett a kard és a könyv.
