Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - VI., befejező rész
gatyaszárban, ahogy az ágyból fölkeltek. Soha nem azt kérdezték, ki a halott, hanem hogy mit eszünk a torban. Kimentek a legtávolabbi tanyák udvaraiba is. Fújtak a szívszorongásban szenvedő legény parancsára. Az is a te bűnöd, hogy a szívem összetörted! Kerülöm a házatokat, nem akarlak látni, mért is kell az én szívemnek teutánnad fájni, s így legalább elfeledlek, így legalább megnyugszik a lelkem, mert hazug voltál, hűtlen lettél, mást szeretsz, nem engem. Néha a legény is beledalolt a rözögtetősbe. Utasításokat adott. Mert az ilyen, világgá muzsikált kinyilatkoztatásoknak célba kellett ám találniuk! A Bíró-kocsmában a szombat esti bálákat a rezesek muzsikálták. Az bicskadobálósabb volt, mint a Hangya. Póriasabb népek tömegeitek benne, ízlésüknek jobban megfelelt a locsolósok harsány zenéje. Nekiláttak este hétkor, de kilencig egyiromba gyöngyöztek elő tölcséreikből a csárdások, keringők, foxtrottok. Tudták a divatos cselsztont, a szambát. Kottából fújták az újdonságokat. Fúvósi ismereteiket olyan gyakran kiszidolozták egy vándorkarmester révén, ahogy rezeiket fényesítették. Télvizek idején húzódtak be egy-egy fúvós házába, s tanultak. Nemcsak kottaolvasást, a szerszám titkait fürkészték, de a testi készségeiket is. Tüdőből fújni, hasizomtájról adni az erőt. És huncutságokat. Hogyan lehet tiszta hangon, mégis suttyogósan fújni a prímet, a kontrát. Hogyan lehet baritonnal olyan hangot kiadni, amelynek rezonanciájára a petróleumlámpa kialszik. Minden lámpaszámnak volt ehhez való hangja. A hármasnak, ötösnek, nyolcasnak, tizenegyesnek. Az ilyen ismeret inkább a lakodalmas násznép mókás szórakoztatását szolgálta. Éjféltájt elfúttak minden lámpát. Sikongásos nagy kavarodás keveredett belőle. Sikoly, taps, öröm. A bálák nem csupán muzsikaszóval parancsolt táncokból szövődtek. Egyéb feszültségekből kerekedett nézeteltérések tisztázásának is gyakran a színtereivé váltak. Kapós, szép lány mellől a szülők, rokonok igyekeztek elihingetni egy legényt. Ha fölkérte az imádottat, a rokonlegények és cimborái, már is kivették a kezéből. A lányos anyák a terem falainál ültek. Ők kormányozták a hadműveleteket. Egyszer megunta a lánytól elválasztott legény. Hazament a cimboráival, fölpakolt egy kocsirakomány kukoricaszárat, a terembe ülő asszonyok elé szórta. A rezesekkel azt muzsikáltatta: „Nem akar az ökörcsorda legelni, nem akar a kisangyalom szeretni...” Verekedés kerekedett. Szétszaladt a bál. Az új világ első időszaka egy napig sem nélkülözhette a rezeseket. MKP gyűléseken övék az első szó, s az utolsó. A reakció elleni tüntetések tömegei utcáról utcára áradtak. Elöl a rezesek. A hadifoglyok érkezésekor mindenkit megmozgató tömeggyűlés. Menet. Elöl a rezesek. Földosztáskor hetekig egy húztomban szolgáltak. A magára adó új birtokos odaparancsolta őket. Amíg leverték a mezsgyekarókat, a gazda kívánságát fújták. Egyik a Himnuszt akarta, másik a Föl vörösöket. A Rákóczi indulót a harmadik. A hatvannyolcadik azt mondta: neki a Szózatot fújják. Mikor elkezte a banda, az új gazda szeméből kiszaladt a könny. Elvetette magát a földjén, csókolta, két kezével markolászta, ölelte. Fetrengett rajta. Sokan segítettek neki. Sírni. Szóban is nyugtázták: — Annyit nem ivott, hogy a répapálinka csináltatná vele! Éjszaka, holdvilágnál is osztottak. Viharlámpák imbolygó fényeiben ittak. Sürgős volt nagyon. Hogy a reakció vissza ne kacsmarja, hogy az új gazda keze melegét érezze, hogy munkálni lehessen. Nemcsak a földosztó bizottság hitesei, de az érintettek tömegei együtt. Parcelláról, parcellára. A fúvósok velük. Hoztak ki nekik enni, hogy erejüknél maradjanak. 34
