Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Temesi Ferenc: Por: regényrészlet
— vagyis a melós — élettől, megtanulják tisztelni a fizikai munkát — ezért lóghattunk el minden héten egy napot. Én az autószerelőkhöz kerültem, ahol Traktoros bizony alaposan meggyötört: a gutaütés kerülgette, hogy valaki fél óra alatt se tud egy derékszöget reszelni. Hiába, én ilyen voltam. Amikor rájött, hogy nem hülyéskedek, hanem tényleg hülye vagyok, békén hagyott. Különben is: a motorok (na ne túlozzunk: a BERVA MOPED nevű kismotorkerékpárok) szerelésének ideje jött el, és abból már mutattam némi előrehaladást. („BERVA MOPED DRÁGA KINCS, JÓ HA VAN, DE JOBB HA NINCS”) A dolog elméleti része, mert volt valami köze a fizikához, a kisujjamban volt. Rémülten láttam, hogy némelyik stréber osztálytársnőm ugyanúgy készül a „gyakorlatira”, mint más órákra. Traktoros is csak kínlódott persze az úrigyerekek meg az elvtársigyerekek között a folytonos fehér-ing-nyakkendőjében, mert persze a mondatfűzése parlagi volt. Nem kötözködött azért túlságosan: év végén beadta a derekát, és nagyjából olyan jegyet adott mindnyájónknak, mint amilyen a többi jegy volt a naplóban. Hálából vizes szivaccsal sajátkezűleg mostam le a kapu alatti „HÜLYE TRAKTOROS!” feliratot, amit fél óra múlva valaki megint fölírt. Fogadni mernék, életében nem ült traktoron, csak valaki ráragasztotta a nevet. Szakmunkástanulókat oktathatott azelőtt. Még ma is elképedek, hogy négy évi, heti egy napos lógás után vizsgát tehetett bárki autószerelésből egy bizottság előtt. Életemben soha olyan közel nem álltam hozzá, hogy egy tisztességes, de legalábbis jólfizetett szakmám legyen. 3. Egy jellem Az egyetem se maradjon ki: ott volt dr. Akar. Lehet, hogy adjunktus volt, lehet hogy docens, már nem emlékszem. Az adjunktusok (—») úgyis docensek lesznek idővel. Bár ki tudja? ' ' Akar ~, aki a mai magyar nyelvészetre tette föl életét, szigorú ember hírében állott. Az is volt. Az előadásain nemigen tartott névsorolvasást, melyet „katalógusnak” hívnak az egyetemi szépkedők. Nem is kellett: az előadásaiból meg néhány tanulmányból állt vizsgaanyagunk, a többi könyvet ő nem fogadta el. Mit mondjak, igaza volt. Saját elméletet állított fel a magyar szintaxis (mondattan) tárgykörében. Soha ember nyelvészetet olyan izgalmasan nem adott elő, mint 6. Csak úgy sütött belőle a szenvedély, mely aztán rám is átragadt. Csak Elemér ~ Shakespeare-kollégiumán voltam még ilyen átszellemült, és éles figyelmű. De hát Elemér ~ angol irodalmat tanított — persze angolul — és nem magyar nyelvészetet. Akar ~ rádöbbentett arra, hogy a nyelv nem a szavaknál, hanem a mondatoknál kezdődik. Úgy beszélt a mondatokról, mint élőlényekről. Hullámos, hátrafésült, őszülő hajából szinte szikrák csaptak ki, ahogy magyarázott. Nem is magyarázott: cáfolt. Pompás elméleteket vázolt föl előttünk, hogy aztán fölényes gúnnyal, igaza teljes tudatában rombadöntse őket. Szinte éreztük, hogy kezdenek élni a szavak mondatai szövetében. Ha minden nyelvtan ~ -om olyan lett volna, mint dr. Akar, feltehetően akkor sem leszek nyelvész. De, hogy a mondataim — már amennyire én meg tudom ítélni — sallangmentesek, abban neki is része van. Neki, akit csak a lényegről hallottam beszélni. Mondják, hogy uzsorakölcsönt vett föl házépítésre, s mivel nem tudott időben fizetni, pert akasztottak a nyakába. Nyaka az volt: jó erős. Aki ilyen tiszta, kíméletlen derűvel látja a mondatok, a világ szerkezetét, nem lehet megalkuvó. Akart nem küldték — ő maga hagyta ott az egyetemet. Segédmunkás lett valamelyik dunántúli városban. Abban a házban nyugodtan alhatnak a lakók, amelyet ő épít. tanárjelölt Megalkuvó is voltam én, hogyne lettem volna. Nyavalyás, beszari, ócska opportunista. Meg érettségi előtt álló, gyakorló gimnáziumi növendék, akinek néha hetenként más oktatta ezt vagy azt a tárgyat. A ~-nőkkel sosem volt szerencsém, általában mindig mással jártak (máshoz mentek férjhez), más volt a szeretőjük. Emlékszem még egy hol-volt-hol-nem-volt albérletre is, ahol a „Words of love”-ot tanultuk meg (no nem a szerzőtől, Buddy Holly tói, hanem a 25
