Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Egy történész életútja: Benda Kálmán válaszol Glatz Ferenc kérdéseire
papír-gyárunk. Jó kapcsolataink voltak a nyomdákkal, onnan kaptuk a különböző űrlapokat, és főleg zsidóknak keresztény származást igazoló írásokat meg katonai mentesítéseket állítottunk ki. Most újra hasznosíthattam gyerekkori rajztehetségemet: én készítettem az iratokra a pecséteket. Múltkoriban elém került egy ilyen régi irat, engem is meglepett, hogy milyen valósághű. Azt hittük, teljes biztonságban vagyunk, hiszen a főnökünk a Teleki Intézet elnöke, Hóman Bálint miniszter volt, a jobboldali politika egyik fő képviselője. Bizonyosra vettük, hogy tevékenységünkről semmit sem tud. Csak az ostrom után derült ki, hogy amikor Waldapfer Eszter (a Széchényi Könyvtár későbbi főigazgatója) végső kétségbeesésében fölment egykori professzorához, hogy segítsen rajta, Hóman azt mondotta neki: menjen el a Teleki Intézetbe, ott adnak magának hamis papírt. El is jött, kapott is, meg is menekült. Hóman Bálint tehát tudta, hogy az elnöksége alatti intézetben mi folyik. Amikor Budapest ostroma véget ért, január vége felé, egy reggel azt mondja nekem francia barátom, hogy kísérjem el, szeretné megnézni, mi van a menyasszony-jelöltjével, aki valahol a külvárosban lakott. Mentünk ki a kapun, éppen akkor jött be egy orosz járőr, még köszöntünk is egymásnak. Mi elmentünk, a járőr bement az óvóhelyre és mindenkit felszólított, hogy vegye a kabátját, mert igazolványt fognak kapni. Elmentek, Gödöllőre kerültek a nagy gyűjtőtáborba, néhányan ugyan pár hét múlva hazajöttek, de bizony volt olyan, aki csak évek múlva került elő. — Tatai népfőiskola, előtte Párizs, utána összehasonlító kelet-európai történetszemléletért való harc, jogosan gondolta — úgy vélem — ez a generáció, hogy az 1945-ben fölszabadított új Magyarországon ez az értelmiségi réteg vezető szerepet fog játszani. Hogy alakult az életed a felszabadulástól? — Valóban, 1945-öt felszabadulásként üdvözöltük, úgy gondoltuk, hogy ha vezető szerepet nem is kapunk, de mindaz, amiért harcoltunk, és amire törekedtünk, most megvalósul, és ebben az új fejlődésben mi is megtalálhatjuk a magunk helyét. A Teleki Intézet, amely a Kelet-európai Tudományos Intézet nevet vette föl, rövid idő alatt a magyar tudományos élet központjává vált. Az elnöki székbe, Hóman Bálint helyére előbb Schweng Lóránt, majd Bibó István került. A Történettudományi Intézetben Deér József is lemondott az igazgatói tisztségről, Kosáry Domokos lett az igazgató, igazgatóhelyettesként én voltam mellette. Az Intézet vállalta az új szellemű első iskolai történelmi tankönyvek elkészítését, ezek nagyon rövid idő alatt meg is jelentek. Megindítottuk Kossuth Lajos iratainak kritikai kiadását, egy sok kötetből álló forráskiadvány-sorozatot. Közeledett 1848 centenáriuma, a tudományos, történeti kiadványokat mi adtuk ki. Parasztságtörténeti, általános társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti kutatásokat inditottunk, egymás után jelentek meg forráskiadványaink és monográfiáink az eddig elmellőzött 19—20. századi történelemből. Az intézet, nagyzolás nélkül mondhatom, a történeti kutatások országos központjává lett. 1948-ban az országos centenáriumi megemlékezések nálunk kezdődtek, ekkor adtuk át Kossuth Lajos iratainak első megjelent köteteit. Az ünnepélyen ott voltak a politikai és a tudományos élet vezetői. Számos esetben fogadtunk külföldi tudományos vendégeket, s az Intézet havonként rendezett teás-találkozók (a résztvevők egy csésze teát és néhány darab magunk sütötte kekszet kaptak) nemcsak tudományos, hanem művelődési életünknek is számontartott eseményeivé váltak. Hogy magamról is szóljak, 1946-ban egyetemi magántanárrá habilitáltak, rendszeresen tartottam órákat az egyetemen; kineveztek Magyarország egyik UNESCO-küldöttévé, a Magyar Történelmi Társulat főtitkárává választott. Újra élesztettük a Revue d’Histoire Comparée-t, s úgy tűnt, a magyar történet- tudomány egy új, jelentős fejlődésének nézünk elébe. Mindez megváltozott 1948 derekán. Azt vettük észre, hogy a kormányzat egyre bizalmatlanabb irántunk. A régi szakembereket mindenütt leváltották, összejövetelinkről mind többen elmaradoztak, a kiadványaink nem kapták meg a cenzúraengedélyt, a szépen indult külföldi kapcsolatokat leállitották. Velem is közölték, hogy származásom, nyugat-európai tanulmányaim révén káros burzsoáeszméket képviselek, s nemcsak vezetésre nem vagyok 10
