Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Egy történész életútja: Benda Kálmán válaszol Glatz Ferenc kérdéseire
munkában, szemináriumi gyakorlatban képeztek bennünket, adták a feladatokat, amelyekre fel kellett óráról órára készülni. — Sokat? — Bizony elég sokat, úgyhogy gyakran fél éjszakákon át tanultunk és készültünk. Persze ott állt a nagy könyvtár, ez a nagyon szépen fölszerelt szakkönyvtár, amelyikben este 10-ig teljesen szabadon lehetett dolgozni, azt a könyvet vettük le, amelyiket akartuk és úgy dolgoztunk, ahogy legjobban be tudtuk osztani. A szaktárgyak mellett voltak modern nyelvóráink is, és itt az Eötvös Kollégiumnak talán egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy kinyitotta a szemünket a világ felé. Mert amikor mi franciául vagy németül kötelezően tanultunk, már a középiskolában szedett anyagra rárakva az újabb tanulmányokat, ez nemcsak nyelvet és nyelvtant jelentett, hanem az illető nép irodalmát, a gondolkozását is; mielőtt kijutottunk volna külföldre, mi már szinte behatoltunk ezeknek a népeknek a műveltségébe, kultúrájába. Egy-egy évfolyamban 18—20-an voltunk, s ennek szinte a fele latin—görög szakos volt. Közülük azonban nem mindenkiből lett latin—görög szakos tanár. Megemlítem, hogy pl. én az Eötvös Kollégiumban a francia nyelvet attól a Ligeti Lajostól tanultam, aki görög—latin szakon végzett, és azután a mongol nyelv európai hírű kutatójává lett. Volt kollégistákkal a mai tudományos életben a legkülönbözőbb területeken találkozunk. Az eredetileg latin—görög szakos tanárok, felhasználva az itt kapott műveltséget és tudást, sokkal könnyebben be tudtak kapcsolódni más tudományágakba. Ami a közösségi szellemet illeti, az Eötvös Kollégium nem zárt el és nem tiltott senkit semmitől. Nem nevelt bennünket arra, hogy másoknál különbnek érezzük magunkat. Nem kiváltságokra, hanem munkára és tudományos felelősségre szoktatott, aki nem dolgozott és nem produkált, azt menthetetlenül kizárták a kollégiumból. A diákönkormányzat igen széles körű volt, a belső közösségi magatartást és életet magunk alakítottuk ki. — Mire terjedt ez ki? — Ez kiterjedt a kollégiumi élet egész területére. Négyen laktunk egy szobában. Volt egy hálószobánk és egy dolgozószobánk, mindenkinek külön íróasztallal. Az évfolyamokat tekintve, vegyesen laktunk, de általában egy szobában azonos szakúak. A legidősebb volt a „családapa”, ő rendszerint már negyedéves volt, az évfolyamban időben utána következő volt a „családanya”, és azután voltak a gólyák, mert hiszen a második év végéig, az alapvizsgáig, mindenki csak gólya volt, akkor lépett elő tanár úrrá. A kollégiumi elnök szabályozta a közösségi életet az étkezéstől a szórakozásig (bálokat és színi előadásokat, kabarékat is rendeztünk), s ha szükség volt rá, ő irányította a közösség ellen renitenskedők megfékezését. Az igazgató csak nagy ritkán szólt bele ezekbe a dolgokba. Hogy egy példát mondjak. Az esti kimaradás úgy történt, hogy egy füzetlapra felírta az illető a nevét, kérve, hogy vacsoráját tegyék félre, mert nyolc órakor nem lesz itthon, később jön haza. Nem kérdezték meg, hogy hova megy, de ha rendszeresen kimaradt, és ez már esetleg a kollégiumi órákon is észrevevődött, akkor az igazgató — az én időmben Gombocz Zoltán — magához hívatta és figyelmeztette, ha pedig a vizsgaeredménye rossz volt, könyörtelenül kitették. Jellemző, hogy a bajtársi egyesületek, amelyek akkor az egész egyetemi életen eluralkodtak, a kollégiumban nem tudtak gyökeret verni. Visszaemlékezve ötéves kollégiumi pályafutásomra, mindössze egy-két bajtársi egyesületi tagról tudok. A kollégiumi szellem nem méltányolta ezeket a politikai jellegű tömörüléseket. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne vettünk volna részt a kor — hogy úgy mondjam — közéletében. Ott voltunk mindig a Szabó Dezső-előadásokon, eljártunk a falukutatók beszámolóira, ha kellett, elmentünk tüntetni, hogy ne csukják le Féja Gézát, vagy hogy tiltakozzunk a Kovács Imre elleni per miatt. Mint a kollégiumi légkörre jellemzőt megemlítem, hogy itt szerveződött 1931-ben az a kommunista diákmegmozdulás, amely kicsit az egész egyetemet megrázta és, hogy 6
