Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Egy történész életútja: Benda Kálmán válaszol Glatz Ferenc kérdéseire
1945 után a magyar művelődési, sőt az általános politikai élet élvonalába is nagy számban kerültek Eötvös-kollégisták. — Mondhatnánk talán azt, hogy az Eötvös Kollégium olyan alapozottságot adott a magyar értelmiségivé készülőknek, melynek segítségével kiépülhetett Magyarországnak az a tudományos, kulturális bel- és külföldi rendszere, ami 1918 előtt hiányzott. Te magad is az egyetem befejezése után több helyen voltál külföldi ösztöndíjjal. — Az Eötvös Kollégium tudatosan arra törekedett, hogy a kollégisták egyetemi tanulmányaikat itthon befejezve, azokat külföldi tanulmányutakkal egészítsék ki. így jutottam én is ki Bécsbe, Berlinbe, majd pedig hosszabb időre Párizsba. A kollégiumot már az alapító Eötvös Loránd a francia kultúrával jegyezte el, amikor a francia tanárképző főiskolát, a párizsi Ecole Normale Supérieure-t vette mintául. A kollégium mindvégig igen erősen francia orientációjú volt. A két világháború közti magyar értelmiségben volt egy olyan felfogás, hogy a mi kultúránk jórészt német emlőkön nevelkedett, európaiságunkat Bécsen keresztül a németektől kaptuk, s politikailag is érdekeink a németek mellett jelölik ki a helyünket. Az Eötvös Kollégium ennek a teljes negációja volt. Emlékszem rá, hogy amikor 1938-ban kikerültem Párizsba, milyen megdöbbentő erővel hatott rám az a felismerés, hogy a közép-európai problémáknak nemcsak német, hanem francia szempontú megítélése is van, és, hogy a magyar kérdések is milyen másként néznek ki Franciaországból. Az, hogy az Eötvös Kollégium bennünket Franciaország felé irányított és a francia kultúrában nevelt, önkéntelenül magával hozta, hogy az akkori magyar kultúrpolitikával akarva-nem akarva mindnyájan szembekerültünk. Valami mást akartunk. És ebben a másban benne volt a francia közélet nyitottsága, demokratizmusa, benne volt az, hogy nem német szemmel nézi a világot. Azt hiszem, hogy az Eötvös Kollégium nagy érdeme, hogy az egyoldalúan német orientáltságú magyar kulturális életből kiragadott bennünket. A francia műveltségen át európaiakká lettünk. — Az 1930-as évek Európájának igazi nagy kérdése a szocialitás, a társadalmi kérdések. Ismeretes hogy Magyarországon, mindenekelőtt a népi írók hatására szintén a szociális kérdés, elsősorban a parasztkérdés került a társadalom széles nyilvánossága elé. Kevésbé ismeretes azonban az, hogy a kormányzat is igyekezett egy bizonyos konzervatív úton szociális reformpolitikát megvalósítani. A fiatal, végzett tanár, aki hazajön Európából, látta-e az Eiffel-torony árnyékában ezt a társadalmi problémát itthon Magyarországon? és mit tett? — Ez a probléma az én nemzedékemben nagyon erősen élt. Amikor 1939 késő nyarán hazajöttem Franciaországból, az ország a bécsi döntés lázában égett; terület-visszatérés, visszakaptuk a Felvidéket. A hivatalos propaganda azt hirdette, minden baj oka az, hogy Magyarországot megcsonkították, területileg lényegesen kisebb térre szorították, és minden baj magától megoldódik, ha visszaszerezzük az elvett területeket. Ez ellen a propaganda ellen volt tiltakozás a Táj- és Népkutató Központ megszervezése, amelyiknek élén három professzor állt, Magyary Zoltán a közigazgatástudomány egyetemi tanára, Teleki Pál a földrajz professzora, akkor éppen kultuszminiszter is, és Györffy István a néprajz professzora. Nem is a professzorokban, hanem bennünk, tanítványokban ébredt az a gondolat, hogy most, amikor minden figyelmet a revízióra irányítanak, meg kell mutami, tudatositani kell a belső szociális problémákat. így jött létre a Táj- és Népkutató Központ kiállítása, amelyik térképekkel, statisztikai táblázatokkal mutatta be a nagybirtok gyűrűjében fuldokló magyar parasztság helyzetét, a nagytőke által gúzsbakötött gazdasági fejlődést, egész eltorzult társadalmunkat. A kiállítás — amelynek egyik rendezője voltam — nagy vihart kavart, s miután a parlamentben a társadalmi rend elleni lázítással vádolták meg, néhány hét után, 1939 decemberében maga Teleki Pál záratta be. — Felülről indított reform, és felülről elmetszett reform, ha jól értem. — Nagyon kétségbe voltunk esve, amikor a kiállítást hatalmi szóval bezárták, és ezt éppen Teleki Pál tette, mondván: ha a grófokra akartok lőni, akkor odaállok közéjük az első sorba. Az esetet leírtam akkor ösztöndíjjal Párizsban tartózkodó barátomnak Guoth 7
