Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Egy történész életútja: Benda Kálmán válaszol Glatz Ferenc kérdéseire
István, Szentpétery Imre, Mályusz Elemér. Milyen emlékek vannak a tanárokról a mai Benda Kálmán visszaemlékezéseiben? — Szekfű Gyula tanítványa voltam, de természetesen az említett tanárok mindegyikéhez jártam órára, kollokváltam náluk. Alapvizsgám egy részét pedig Mályusz Elemérnél tettem le. A sorrend az volt, hogy az egyetemre bekerülő elsőéves a középkori történelemmel kezdte, így először is Mályuszhoz jártunk mindannyian, aki rettegett volt szigorúságáról. Nagyon sokat kívánt és bevallom, nem egyszer félve mentünk a szemináriumi gyakorlatra, vajon mit fog szólni, mert nem készültünk fel eléggé. Sokat kívánt és nem volt elnéző. Nem volt közvetlen professzor, távolságot tartott, de ha valaki tanult és tudott, azt méltányolta. Ekkor bontakozott ki Mályusz vezetése alatt a középkori népiség-történeti kutatás, ebben — mint Szekfű tanítvány — nem vettem részt, de ismertem, és mindnyájan nagyon méltányoltuk. Ennek a lényege az volt, hogy végre ne csak a politikai és katonai eseményeket nézzük a történelemben, hanem vizsgáljuk meg azt is, hogy az elmúlt évszázadban milyen nép élt egy-egy megyében, egy-egy történelmi tájon, hogyan alakult ennek a népnek, elsősorban nemzetiségi-etnikai vonatkozásban a sorsa. Éppen ezért a középkortól kezdve egész az újkor elejéig főként azokat a területeket vizsgáltatta Mályusz Elemér, amelyek a magyar etnikai területnek a perifériáján már nemzetiségi lakossággal is rendelkeztek; ezek a kutatások általában azt mutatták, hogyan szorult vissza, főként a török hódoltság következtében, számos vidéken a magyar etnikum, és hogyan váltak korábban nem egyszer színmagyar területek vegyes nemzetiségűvé. v Hajnal Istvánt nagyon szerettük, bár nem egészen értettük. Hajnal a maga társadalomszemléletével talán legelöl járt az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen, a nyugati legfrissebb társadalomtörténeti eszméket hozta és adta elő nekünk. Ő beszélt először nekünk arról, hogy a társadalomban az egységesnek látszó osztályokon (mint pl. az uralkodó osztály, vagy a polgárság, parasztság) belül különböző rétegek vannak, ezek közt mi a munkamegosztás, az ellentét, miben és hogyan egészítik ki egymást. A társadalmi szemlélet alapjait Hajnaltól tanultuk meg. Domanovszky Sándortól viszont a gazdasági szemléletet kaptuk. Ugyanakkor, amikor Szekfű, és részben Mályusz ellen is elhangzott később az a vád, hogy a történelemnek elsősorban ideológiai vetületét nézték, az eszmék alakulását és harcát, Domanovszky a gazdasági fejlődésre irányította a figyelmet. Olyan, korábban szinte nem is ismert témákra, hogy hogyan gazdálkodott egy nagybirtok, egy középbirtok, milyen volt a belső élete. Valóban, én is úgy vélem, nagyon szerencsések voltunk, mert minden irányból kaptunk képzést. Ehhez járult Szentpétery Imre, aki megtanította azt, amit sajnos a későbbi idők történészeinek már elfelejetettek megtanítani, hogyan kell elolvasni egy Árpádkori oklevelet, hogy kell egy középkori vagy újkor eleji iratot forráskritikával megközeliteni, állításait mérlegelni. Amikor már az egyetem után magam is, társaim is külföldi egyetemekre kerültünk, azt állapíthattuk meg, hogy nem kell szégyenkeznünk a Pázmány Egyetemen kapott történész felkészültségünkkel. Mesterségbeli tudásunkkal mindenütt meg tudtuk állni a helyünket. — Kétségtelenül, s ezt mint kutató történész is hozzátehetem, a magyar tanárgenerációk közül szakmailag a legszínvonalasabb történészeket ekkor képezték a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ez a nemzedék volt az alapja a magyar történelemtanításnak a későbbi évtizedekben is, értem alatta az ötvenes—hatvanas éveket. De a fényképek között igen sokat találunk a hires elitképzőként ismert Eötvös Kollégiumról. Elitképzés? tanárképzés? közösségi nevelés? elefántcsonttorony-szellem? Mi volt jellemző az Eötvös Kollégiumra? — Az Eötvös Kollégiumba kemény felvételivel választották ki azt, aki bekerült, de mi sohasem éreztük, hogy itt elitet képeznek, és hogy mi elitek vagyunk. A kollégiumban a munkát nagyon megkívánták, becsülete csak annak volt, aki dolgozott és jól vizsgázott. Ehhez viszont minden lehetőséget megadtak. Nemcsak azáltal, hogy nekünk az egyetemen kívül, a kollégiumban is voltak óráink, szakóráink, így nekem, mint történelem-földrajz szakosnak, történelemből és földrajzból. Ezeken az órákon nem előadtak, hanem közös 5
