Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok
újabb szociológia (s közgazdaságtan) eredményeit is megismertette barátjával. Széles körű, jó nyelvismerete révén ő közvetítette Erdeihez az angolszász rural sociology elveit s módszereit, a német társadalomkutatás (Wiese, Tönnies, A. Weber, Mannheim stb.) törekvéseit, a neomarxista irodalmat (Korsch, Heinrich de Man, Horkheimer műveit). (Huszár, 297.) S tudjuk, az ő fordító-magyarázó interpretálásában ismerte meg Erdei Lenin két fontos művét is (Állam és forradalom; A parasztság Oroszországban). Legalább ilyen fontos azonban Erdei fejlődésében az, hogy Erdei Reitzerben egy más, a sajátjáétól radikálisan különböző társadalomtörténeti „típust” ismert meg — s fogadott el. Reitzer Bélával való barátságában ugyanis a „makói kishagymás gyerek” egy jól szituált, radikális vonzalmú zsidó polgárfiatallal került kapcsolatba. Azaz: egy etnikailag más, az övétől kulturális tradícióiban, társadalmi konvencióiban, „mentalitásában” különböző emberi világgal szembesült, s azt, legalább részben megismerte s elfogadta. S ezt a másságot úgy ismerte el, hogy a másság okán nem lett annak mechanikus elutasítója. Mint társadalmi élmény, mint a társadalom megértésének egy eleme e barátság jelentősége Erdei pályájában aligha becsülhető túl. Hogy „szakmai” beszélgetéseik, tudományos eszmecseréik milyen közvetlen hatással voltak Erdeire, ma már kideríthetetlen. De fejlődéselősegítő, inspiráló-kontrolláló szerepük aligha vitatható el. így, ezekről az ösztönző hatásokról tudva érthető meg, hogy a sokáig folytatás nélkül maradt korai Királyhegyes szociográfia után csak ekkor, 1932 folyamán állt ismét nyilvánosság elé a tanulmányíró Erdei. Ekkor tette közzé folytatásokban A makói tanyarendszerről írott dolgozatát a Népünk és Nyelvünkben, s ekkor kezdte meg tulajdonképpeni társadalomtudományi munkásságát is. De ekkor — jóllehet okt. 1-től katona volt — kapcsolódott be igazán a Művészeti Kollégium programjaiba is. A Művészeti Kollégium előadássorozata, amelybe hallgatóként, hozzászólóként, majd előadóként is bekapcsolódott, 1932 novemberében indult. November 13-án Tolnai Gábor (Az erdélyi irodalom fordulója), november 27-én Gáspár Zoltán (Háború és béke), december 11-én Baróti Dezső (Alföldi ember, alföldi irodalom) beszélt. Bizonyítani nem tudjuk, de valószínű, hogy ezeket már Erdei is hallgatta, hisz a laktanyából rendszeresen kijárt a „városba”. A következő előadást, Ortutay Gyula A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban c. előadását 1933. január 29-én pedig bizonyosan meghallgatta, sőt — mint a Szegedi Hírlap január 30-i beszámolójából kiderül — hozzá is szólt. Ezen az előadáson — a Szegedi Hírlap szerint — Ortutay „ismertette és bírálta a kérdéssel kapcsolatos tudományos felfogásokat, majd a régi néptudományi anyag és saját nyírségi gyűjtése alapján rátért a tárgy megvilágítására. Véleménye szerint azok a megvilágítások, amelyek a magyar parasztot a közfelfogásban ismertté teszik: a lovagiasság, vendégszeretet stb. mind csak fiktív dolgok. Egy nép lelkiségét időről időre meghatározza a társadalmi helyzete, és bizonyára ez az oka annak is, hogy manapság a népköltészet nem termel igazi valójában. Ez a kultúra, ez a népi lelkiség manapság már kihalófélben van.” Az előadást vita követte, amelyben „Erdei Ferenc, [Perkátai] Kohn László, Tabán Gyula, Reitzer Béla, Sch. Bölcskei Erzsébet és Buday György vettek részt.” A hozzászólásokat, így Erdeiét is, nem ismerjük, a lap csupán utal rá, hogy a hozzászólásokban az a vélemény alakult ki, hogy „ennek a kultúrának [ti. az akkori népi kultúrának — L. A.] igazi értékei át fognak mentődni az új kultúrába, amely nem lesz értéktelenebb az előbbinél, csak más lesz”. Annyi mégis bizonyos: a téma, a fölvetendő problémakör foglalkoztatta Erdeit. Február 5-én, egy héttel Ortutay előadása után, Hont Ferenc adott elő Korunk színháza címmel. Itt Erdei nem szólt hozzá, de a következő előadást — egy újabb hét múlva, február 12-én — már ő tartotta. Előadása címe és tárgya (A parasztmüvészetröl) Ortutay előadásához kapcsolódott, annak bizonyos vonatkozásait erősítette föl, illetve pontosította, korrigálta. Szövegét nem ismerjük, de hagyatékában megmaradt előadása vázlata, a Délmagya- rország február 14-i száma pedig megőrizte mondandója rezüméjét. Eszerint Erdei „tárgyalta a régi, harmonikusan épült és [a] mai, egyre jobban pusztuló parasztművészet 81
