Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

fotóson, Honton, Erdein s talán (a Kárásszal is, Erdeivel is jó barátságot tartó) Reitzer Bélán kívül ki vett még részt, nem tudjuk, de valószínű, hogy az újjászerveződő Művészeti Kollégium több más tagja is ott volt. Az együttes munka mindenesetre meghozta az egymásra találást: Erdei belül került a csoporton, rendes tag lett.

Nem tekinthetjük véletlennek, hogy 1932. aug. 1-én — egyik pro domo följegyzésében — Erdei már így látta: „ ... egy szakasznak biztos vége. Nyugodjon békében. Szép volt. Küzdelmes, ifjú, hősi. Jó, hogy vége van.” Majd: „Most vége. Cselekvések jönnek: kotárka, házépítés, kertrendezés. Szeged: Alföldkutatás. Agrársettlement, szigorlat stb. Kicsikék, gyarlók, de jók iskolának nagyobbakhoz. Ha már a cselekvést megelőző dolgoknak az iskoláját megjártam, most magában a cselekvésben tréningelek egy kicsit.” (Erdei, 324.) Másnapi, aug. 2-i följegyzésében pedig attitűdje változását is rögzítette: „Ifjú dühöm lecsillapodott kissé. Eddig dühösen támadtam minden régire a helyes álorcájában, most pedig a helyesség alázatával keresem mindenben az igazat. De csak az igazat, azt sohasem fogom feladni, és ezért múltat, jelent, istent és embert támadni fogok, de nem ifjúi dühvei, hanem alázatossággal, mint az igazság ifjú bajnokához illik.” (Erdei, 325.)

A megújuló — s immár Erdeit is sorai közt tudó — Művészeti Kollégium 1932 őszén alakulhatott meg formálisan is. A Szegedi Új Nemzedék 1932. okt. 16-án adta hírül, hogy a Bethlen Gábor Kör új tisztikart választott. Az új elnök — öt év után először — nem Buday, hanem Ádám László lett, helyettese pedig, alelnökként, Árvay Erzsébet. Az „örökös tiszteletbeli elnök” — ekkor választottak először ilyet — Buday lett; tevékenysége azonban ettől kezdve nem a körben, hanem a Művészeti Kollégiumban összpontosult, amely — aligha véletlenül — ettől kezdve önállóan, külön adminisztrációval működött. A Kollégium megnyitotta saját pénztár- és postakönyvét, saját levélpapírt és borítékot nyomattatott stb. — teljesen önállóan intézte ügyeit. Elnöke Buday, művészeti titkára Tolnai Gábor, adminisztratív titkára Reitzer Béla, jegyzője Ortutay Gyula lett. Ádám László ugyan a kör részéről, elvileg, felügyeleti szerepet is ellátott, hisz a „Müvkoll” a kör „alosztálya” volt, ő azonban ezt ténylegesen nem gyakorolta. Sőt, mint Buday „tanitvá- nya”, követője, a kört is úgy vezette, hogy az a Művészeti Kollégiumnak egyfajta hátországa legyen. A hangsúly tehát a körről a Művészeti Kollégiumra tevődött át, s ez utóbbi lett a meghatározó, a reprezentatív szerv.

A Művészeti Kollégium mindazonáltal bizonyos értelemben a kudarcok (s ezek „földolgozásának”) eredménye: a gyakorlati szociálpolitikai, majd politikai tevékenység ellehetetlenülése hívta életre. Tevékenysége ezért elsősorban tapasztalataik tudományos és művészeti „földolgozására”, s az ehhez kapcsolódó propagandára irányult. A propagandát orientáló előadásokkal, saját könyvkiadással s tagjaik más fórumokon publikált írásaival igyekeztek biztosítani.

S lett még egy hivatása a Művészeti Kollégiumnak: a közös „önépítkezés”, a „növelő közösségben” való szabad fejlődés biztosítása — egy olyan életszakaszban, amelyben igazi arcuk kialakítása volt soron.

Ez utóbbi — jelentőségében talán legelsőként említendő — szerep, sajnos, Erdei pályája esetében egyelőre nehezen rekonstruálható. Csak föltételezhetjük, hogy a kollégium közössége — a tagok tehetségének különböző természete, eltérő műveltsége stb. révén — inspirálta őt, egyfajta kihívást (s kontrollt) jelentett számára. Grafikus, színházi ember, irodalomtörténész, etnográfus s szociálpszichológus egyaránt volt közöttük, s mind adhatott neki valamit — legrosszabb esetben is műveltségélményt. Egyikük, Reitzer Béla műveltségközvetítő és gondolkodásalakító szerepe pedig konkrétabban is fölmérhető. Az ő hatása, amennyire megítélhető, több síkon érvényesült. Műveltségközvetítő szerepéről szólva kiemelendőnek látszik a társadalomtudományi tájékozódás közvetítése. Reitzerék új szegedi otthonában megvolt a Huszadik Század teljes sorozata; Jászi Oszkár, Szende Pál, Ágoston Péter, Somló Bódog, Braun Róbert s társaik sok-sok könyve. Nem lehet kétséges, a századelő szociológiáját, a radikális reformpolitika eszméit ez a könyvtár (s részben Reitzer interpretációja) közvetítette Erdeihez. De Reitzer Béla közvetítő szerepe itt nem állt meg, s a jól tájékozott, rendszeresen külföldi tanulmányutakra járó fiatalember az

80