Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

azonban Erdei még aligha tartozott bele. Annál inkább, mert Buday levelének az a kitétele, hogy ti. „most a Szeged—Hódmezővásárhely közötti tanyákra” vetették rá magukat, alighanem csak ideiglenes állapot lehetett. A rendelkezésünkre álló források szerint ekkor a körben még nem a tényleges, gyakorlati kiszállások domináltak: az előkészületek kötötték le idejüket. S jellemző módon, november 29-én pl. Joó Tibor még Európa szerepe az emberiség történetében címmel adott elő a körben. (Dm, 1929. nov. 30.) A gyakorlati kiszállások gárdája valamikor csak a tél folyamán rázódott össze, s céltudatosabb kiszállásokra 1930 tavaszán került sor (amikor a settlement-központ létrehozása végképp irrealitássá vált). Ezekben viszont — amennyire meg lehet állapítani — Erdei nem vett részt.

A kiszállások gárdája ugyanis Tápay Szabó László sajtótudományi szemináriumán kovácsolódott össze. Erről legutóbb az egyik résztvevő, Szomjas-Schiffert György írt részletesen (SKM, 1983. 2—3. sz.) Emlékezéséből tudjuk, hogy a szemináriumnak — többek közt — tagja volt Buday György, Balla Sándor, Berczeli Anzelm Károly, az 1929-ben egyetemre kerültek közül Ádám László, Gáspár Zoltán, Schiffert György, Reitzer Béla. Ők, s az említetlen többiek e szeminárium munkája során melegedtek össze, s Buday, aki „a szegedi tanyavilág helyzetének vizsgálatához [... ] munkatársakat keresett”, itt talált rájuk. (SKM, 1982. 2—3. sz. 166—167.) Sőt, Tápay-Szabó összeköttetései révén — a maga is újságíróként dolgozó magántanár jó kapcsolatot tartott a Délmagyaror- szág szerkesztőségével — e szeminárium lett a bölcsője az első tanyai felméréseknek is: a szemináriumi hallgatók egy vállalkozókedvű csoportja cikksorozatban számolt be a szegedi tanyavilágban szerzett tapasztalataikról. A cikkek 1930 tavaszán jelentek meg a Délmagya- rországban; szerzőik Gáspár Zoltán, Major Miklós, Patriász István, Ádám László, Balla Sándor, Tömöry Lajos, Schiffert György és Buday György voltak. Buday, Patriász és Schiffert 2—2 cikket irt.

A cikkírók közt nincs ott Erdei. Nevét Schiffert György emlékezése sem említi — de Erdei egyetemi anyakönyvi lapja, mely fölvett óráit is tartalmazza, tanúsítja is, ekkor nem járt Tápay-Szabó óráira. Egyébként is elképzelhetetlennek látszik, hogy az egy évvel előbb a Pesti Naplót „szociográfiai naplóval” fölkereső ifjú társadalomtudós-jelölt, ha részt vett volna ezekben a „kiszállásokban”, ne akarta volna földolgozni: publikálni is anyagát.

Valószínűbbnek az látszik, amit Erdei 1929 őszi—téli jegyzeteiről Huszár — tanulmánya egy másik helyén — mond: „jegyzeteiből az is kitetszik — írja ugyanis Huszár —, hogy Erdei nehezen eresztett gyökeret az egyetemen: idegen volt számára a közeg, nehezen elviselhető a légkör: a kötelező úri modor, a tettetett magabiztosság, a formális tudás túlbecsültsége”. (Huszár, 280.) S mint a Huszár idézte Erdei-jegyzet indirekte sejtetni engedi: ekkoriban, az első egyetemi évben nem is nagyon járt be az egyetemre. (Huszár, 281.)

A fordulat — „Van kedvem újra az élethez” — Érdeméi 1930 májusa körül következett be. Ez összefüggésben lehetett azzal, hogy az agrársettlement ekkor jutott el fejlődése egy újabb, minőségileg magasabb szintű szakaszához. Buday hagyatékában fönnmaradt egy cím nélküli gépelt kézirat 1930 májusából, amelyből kiderül, Buday — nyilván már a tavaszi kiszállások tapasztalatai nyomán — ekkor elérkezettnek látta az időt a Bethlen Gábor Kör és az agrársettlement szétválasztására, ill. az utóbbi minőségi — s nem felekezeti — szempontok szerinti megszervezésére. Ugyacsak ekkor jutott el oda is, hogy úgy lássa: fokozni kell a kiszállások megismerő szerepét, a hangsúlyt a kutatásra kell tehát helyezni. S a kéziratból az is kiderül, már — embrionális állapotban, de — létezett valamiféle „művészeti szemináriumuk” is, ugyancsak a minőségi szerveződés jegyében. Vagyis: a felekezetektől független, elsőrendűnek az egyéni kvalitásokat tekintő, alapvetően már inkább földolgozó (semmint karitatív) munkát vállaló csoport képzete ekkor jelent meg. Ez óhatatlanul új munkatársak bevonását igényelte. Erdeit pedig ez a nyitás, ez az — előzőekhez képest jelentékenyen módosult — elképzelés vonzhatta. Ez ébreszthette föl benne az „egyetemre járás” értelmét.

Ekkor, 1930 tavaszán (s nem 1929 őszén, mint Huszár sejtetni engedi) írhatta le Erdei a következő mondatokat:

74