Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

Az ismertető 2. oldalán, az új tagok számára, rövid programot is adtak. Ebből kiderül, hogy — a szorosan vett köri feladataik mellett — ekkor már elsősorban az alapvetőnek tartott „magyar sorskérdést”, a parasztság felé fordulást látták feladatuknak: „A szegedi Bethlen Gábor Kör igyekszik megteremteni a korszerű, független és komoly gondolkozá- sú, a fajtáját múltjában és jelenében szerető, és annak szolgálni akaró, krisztusi értelemben keresztyén magyar egyetemi és főiskolai diáktípust — írták —; minden erejével igyekszik kiegyenlíteni azt a sokszor mesterségesen is nagy szellemi és fizikai távolságot, idegenkedést és ellentétet, mely a magyar jövőt ígérő három népréteg: a megújuló magyar közép- osztály, a falu és a tanya magyar népe és a munkásság között ott tátong, s oly tragikussá tette és teszi a magyar jelent; határozott célkitűzése: a magyar vidék, a falusi és tanyai nép viszonyainak és problémáinak minél szélesebb körű megismerése és megismertetése. E nehéz viszonyok között élő népréteg iránti szolidaritásnak és felelősségérzetnek a mai vezető rétegekben, de elsősorban a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság, a jövendő intelligencia lelkében való felébresztése és ébrentartása.”

A kör elnöke továbbra is Buday György maradt, alelnöke pedig a korábbi főtitkár (az immár egyetemi könyvtári gyakornok), Joó Tibor lett.

A szegedi egyetemi hallgatónak beiratkozó Erdei Ferenc erre a körre talált rá. 1929. szeptember 11-én töltötte ki a beiratkozását dokumentáló anyakönyvi lapot, szept. 25-én fizette ki a 86 pengő beiratkozási díjat. Valamikor ezt követően, de nem sokkal a beiratkozás után jutott el a Kálvin téri köri irodába. Újdonsült évfolyamtársát, Ádám Lászlót legalábbis hamarosan már ő vitte el a körbe (s ugyanakkor a református énekkarba, amelynek azonban csak rövid ideig maradtak tagjai).

Erdeinek ez a körre való gyors rátalálása természetes volt, benne rejlett addigi tájékozódásaiban. Huszár Tibor, aki könyv terjedelmű nagy tanulmányt írt a fiatal Erdeiről, szépen kimutatta, hogy a középiskolás Erdei már szociográfiai portyázásokon vett részt. 1927 nyarán a Duna-Tisza közén, 1928 nyarán a Bácskában és a Dunántúlon járt — „faluról falura járva feljegyzéseket készített a parasztgazdák, summások életviszonyairól, életfelfogásáról”, 1928-as jegyzetanyagából pedig „szociográfiai naplót szerkesztett, melyet 1928 őszén megküldött a Pesti Napló szerkesztőségének”.(Huszár, 253.) S nem volt idegen tőle a „szolgálni akaró, krisztusi értelemben keresztyén” felekezeti színezet sem; a református Erdei a református körben „otthon” érezhette magát.

Huszárnak az az állítása azonban, hogy ti. „Erdei első évfolyamos diákként részt vett a kiszállásokon”, aligha helytálló. (Huszár, 272.) Erdeinek a kiszállásokon való részvételéről nincs pozitív adatunk — ilyenre Huszár sem hivatkozik. De ennél is fontosabb, hogy az agrársettlement belső helyzete, egész kialakulási folyamata indirekt mód tagadja egy ilyen — rendszeres — részvétel lehetőségét. Az igazi agrársettlement ugyanis, amelybe Erdei bekapcsolódhatott volna, ekkor még csak vajúdott. Buday György 1929. nov. 14-i, Jancsó Bélához írott terjedelmes levele egyértelműen dokumentálja, hogy Buday (s Joó Tibor) valamikor november elején (14-e előtt) járhatott az újpesti Szociális Telep vezetőjénél, Erődi-Harrach Béla professzornál s ezekben a napokban állapodtak meg abban, hogy Budayék vezetésével létrehoznak egy settlement-központot a Szeged környéki tanyavilágban, egész pontosan: Hódmezővásárhely-Kopáncson. Ebben a settlement-központ- ban, mely egy egyemeletes építmény lett volna, a földszinten lett volna a „nagy gyűlés —olvasó—-mozi és iskola—istentisztelet terem”, valamint az orvosi rendelő s a gyógyszer- tár, s egy szövetkezeti helyiség. Az emeleten lett volna egy lakás, s több más kapcsolódó helyiség. (Haladó ifj. 134.) Ehhez a központhoz Budayéknak egy hároméves költségvetési terv ígérete szolgált alapul — a terv előkészítésére Erődi-Harrach föl is kérte Budayt. A terv azonban csak terv maradt. A problémák már a levél írása közben fölmerültek (erre Buday tételesen is hivatkozott) —, s végül a legfontosabb-ból, a pénzből sem lett semmi.

Igaz, ebben a levelében Buday arról is ír, hogy „a fiúk s különösen az ifjabbak körében egy lelkes és fanatikus gárda alakult ki, akik dolgoznak és dolgozni is tudnak. Úgyhogy valóságos kis hadsereg vagyunk az Alföld bevételére. És vannak már alföldi fiúk is többen, akik meglátták a bajokat és a kivezető utat.” (Haladó ifj. 138.) Ebbe a kis csoportba

73