Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 4. szám - Lengyel András: Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok

előadásokat (a Varga Sándorét is, a Joó Tiborét, s majd még többet is) rendre ki is adta; s a nyomtatásban megjelenő előadások, egy-egy szépen tipografizált karcsú füzet, hama- rost súlyuk, ismertségük növekedését eredményezte. De a gyors fölfejlődésnek volt egy másik motorja is: az új tagok belépésével a tagság összetétele megváltozott, „a korábbi kisszámú és idősebb erdélyi fiú helyett, vagy mellett, sok fiatal első és másodéves tag” lépett be, „akiknek túlnyomó többsége az Alföld reformátusok lakta megyéiből került Szegedre”. (BGy—Ortutaynak, 1968. ápr. 16.) S ezek szükségképpen hozták magukkal társadalmi tapasztalataikat, problémáikat; a parasztság válságának tudatát, vagy legalábbis valamiféle homályos érzését. Buday pedig „mint realista” (ez az önmagára alkotott kifejezése) alkalmazkodott az új tagság spontán igényeihez, s a kör programját úgy alakította, hogy e problémák felszínre kerülhessenek, megfogalmazódhassanak, s formálódhasson a problémákkal szemben tanúsítandó optimális magatartás.

így érthető meg, hogy nem egészen hat hónappal Buday elnökké választása után, 1928. márc. 20-án már megrendezték azt az előadást, amely végül is új utat nyitott meg a kör életében: Gesztelyi Nagy Lászlónak A jövendő magyar intelligencia és a tanyakérdés című előadását. Gesztelyi Nagy ugyanis „gazdag adatokkal ismertette az alföldi tanyák jelenlegi szomorú kulturális, gazdasági és közegészségügyi viszonyait, s rámutatott arra, hogy e hibák gyökeres orvoslása a jövendő generációtól függ.” (SzUN, 1928. ápr. 20.) A hallgatóságot az előadás megrenditette; az egyéni tapasztalatokat általánosította, a többséget pedig, akik ilyen tapasztalatokkal nemigen rendelkeztek, ráébresztette egy nagy szociális feszültségforrásra. S úgy tetszik, az egész problémakör benne lehetett a levegőben; nemcsak a tagok s az érdeklődő szegediek (akik a nagyhatárú városban élve valamiféle kondicionált- sággal már eleve rendelkeztek), de a fővárosi sajtó is fölfigyelt rájuk. A közérdeklődés kereszttüzébe kerültek.

1928. ápr. 17-én, az előadás s az azt követő vita továbbrezdüléseként, a kör kezdeményezésére ún. egyesületközi értekezletre került sor. Ezen a város bizonyos képviselői (gazdasági és népművelési szakemberek) mellett mindazok a diákegyesületek részt vettek, amelyeknek érdeklődését a vita fölkeltette, s amelyeknek tagsága valamit termi akart. Az értekezleten — a jegyzőkönyv szavai szerint — Buday „örömmel” látta „az általuk fölvetett eszme továbbvitelére való törekvést, és — mint mondta — a legnagyobb készséggel engedi át az ügyet az egész ifjúság ügyévé”. A kör álláspontját ezután egy átiratban a kör főtitkára, Joó Tibor ismertette. Az értekezleten mások mellett Tar József, a szegedi Gazdasági Egyesület igazgatója is fölszólalt, s mint tapasztalt gazdasági szakember, kimondta: „ki kell mennünk a tanyára, előadásokat kell tartanunk, lehetőleg egyazon közelben nyolcszor, tízszer, mert csak így tudnánk eredményt elérni, így tudnánk meggyőzni őket [ti. a tanyai parasztokat — L. A.] törekvéseink helyességéről. Arra kellene nevelnünk, hogy a maguk emberségéből csinálja meg legalább egy-kettő, hogy a többiek lássák az eredményt, azután majd át fogják venni.” Majd: „A város támogatása szűkös, így hát nekünk kell módot találnunk kirándulások, előadások rendezésével saját magunk és a nemzet érdekeinek megvédése céljából a kérdés megoldására. Kérem az egyetemi ifjúságot, amilyen lelkesedést mutat az eszméért, ép oly kitartó legyen a munkában is.” (Jkv.)

Az értekezlet a vita után a lehetséges feladatok számbavételére és irányítására egy négytagú bizottságot küldött ki (tagjai a Turul, a MEFHOSZ, a Kát. diákszövetség és a Bethlen Gábor Kör képviselői lettek). Buday javasolta, hogy a megalakult tanyabizottság legyen szuverén szerv, s „ezen bizottság válassza ki azokat, akik egyéni rátermettségüknél is alkalmasak a kérdés megoldására, illetőleg tehetségük garancia az eredményes munkálkodásra.” (Jkv.)

Az értekezleten tehát — Gesztelyi Nagy előadásától inspirálva — tulajdonképpen a falukutatás gondolata született meg.

A tanyabizottság elnöke Buday lett, a kezdeményezés a kör s Buday kezében maradt. Erre szükség is volt, mert már az értekezleten látszott, nem mindegyik diákegyesület érezte igazán a sajátjának a „tanyamunkát” (a Turul képviselője, Regdon dr. például kimondottan hátráltatta az eszmecserét s a megegyezést). Az egyesületközi értekezletnek,

70