Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - György Lajos: Értékeink és életünk minőségi mutatói
Ezek után melyek a társadalmi értékek, a hatékonyság társadalmi mutatói? Igen fontos az oktatás-nevelés szintje, eredményessége. Mérhető, hogy hányán tudnak írni-olvasni, hány évet töltenek az emberek az iskolákban, egy adott korcsoportból hányán iratkoznak be és végeznek. Nehezebb megítélni az oktatás minőségét, hatékonyságát, a tudás felhasználását. Mekkora a szakadék a törekvések és a megvalósulás között? Szókratész azt mondotta, hogy a tanár diákjai bábája: előhozza, ami megvan, várja, hogy megszülessen az öntudat. Az iskola legfőbb feladata elősegíteni a képességek kifejlesztését, az örökletes adottságok kibontakoztatását, a gyerek vágyainak beteljesülését. Célnak tekinti-e ezt egy adott társadalom iskolája, vagy csupán az átlagot viseli el és minden attól való eltérést megtorol? Theodore Roszak ír „Személy/bolygó” című művében arról, mennyire nehezen viselte el az amerikai iskola, hogy leánya már kicsi gyerek korában tudta: ő táncosnő! „Ez komoly diákoknak való iskola”, mondta néki az igazgató, „ahol matematikát, fizikát, kémiát kell tanulni”. A nevelés terén a legnagyobb jó, a legfőbb érték a jog, a lehetőség a szellem, az alkotókészség kiteljesedéséhez, az önmegvalósításhoz. Fontos az egészségügyi helyzet. Ezen a téren gyakran számítják a beruházásokat, holott azok nem feltétlenül arányosak a nép egészségügyi helyzetével. Ezen a téren vannak számszerű mutatók is: a csecsemőhalálozás, a várható élettartam, az orvosok és a kórházi ágyak arányszáma. Az élelmezésen belül számolható a napi kalóriafogyasztás, továbbá, hogy annak mekkora része származik fehérjéből, elsősorban húsból; mekkora a gyümölcs- és zöldségfogyasztás. (A jó étel emellett öröm forrása is az ember számára.) Alapvető szükséglet a lakás. Biztosítja a fizikai kényelmet, a lehetőséget a visszavonulásra, esztétikai örömöt jelent, de jelentős a birtoklás ténye is (vagyon!). A lakáshelyzet csak részben függ a nemzeti össztermék nagyságától: a nepáli parasztházak vonzó külseje magasabb életszínvonalat sejtet, mint az ott élő parasztok jövedelmére vonatkozó számítások. A fentiek mellett jelentős társadalmi tényező, érték, hogy mennyi munkaalkalom kínálkozik, van-e munkanélküliség, mennyi a munkaidő, mit vehet egy munkás, egy alkalmazott a keresetéből? Társadalmi mutató, hogy milyen módon töltik el az emberek a szabadidejüket, értelmes, teremtő elfoglaltsággal, passzív „fogyasztói” szórakozással, vagy a sokadik gazdaságban való robottal? Milyen a társadalmi biztonság, van-e betegbiztosítás, nyugdíj, milyen a betegek és az öregek helyzete? Érdekes az ún. társadalmi stabilitás/mobilitás viszony. Ezek pozitív vagy negatív értéket is képviselhetnek, attól függően, hogy kinek a részére és milyen helyzet stabilizálódott, vagy melyik réteg, osztály milyen irányú mobilitást kíván? Említhetünk még olyan jellemzőket, hogy van-e értéke az ember személyes méltóságának, milyen a szellemi érdeklődés és kielégülés? Ezekből és a fentebbiekből következnek olyan kérdések, hogy kinek-kinek van-e módja a dolgok megismerésére, mennyire képes elhatározását-szándékát érvényesíteni, lelkiismerete szerint cselekedni, élni és gondolkodni? Ezekkel belekerülünk a lelki, pszichológiai értékek körébe. Röviden szót érdemel néhány politikai mutató, mérce. Alapkérdés, hogy egy adott országban hogyan lehet hatalomra jutni? Mi a hatalom forrása: erő, bizonyított alkalmasság vagy a választási rendszeren keresztül érvényesülő népakarat? Mit szolgálnak a hatalom céljai: a hatalmon lévők érdekeit, a népesség szűk rétegét (pl. a gazdagokat), a nemzet egészét vagy a „legnagyobb jót a legtöbb ember számára”. (A kinyilvánított és a valódi célok természetesen nem mindig azonosak.) Melyek a hatalom gyakorlásának a módjai? A kényszer, vagy a meggyőzés és a kezdeményezésekre adott válasz? E három keveredhet, de a diktatúrákban az első, a közvetlen demokráciákban a harmadik van előtérben. Fontos tényező egy hatalom elfogadott volta, 29
