Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Agócs Sándor: Ritkább erdőt képzelek: vers
Agócs Sándor f Ritkább erdőt képzelek Amerre nézek, fáról leváló levél nyoma. Parányi, vértelen sebek: egymást verdeső ismerős ágak értelmetlen iszonyata. Két tűz között külön a gyökér, külön az ág, látszólagos nyugalmi idő. Szélcsend, mozdulatlanság — mint egy köztemető. Most, hogy sehová nem tartozom, ki tudja, mivé kellene lennem? Én ritkább erdőt képzelek s bele igazi vadat, élőn, elevenen. A szemükből vakító döbbenet lehetne bármelyik fáé, de méltósága mindnek olyan, akár a tanya körüli akácosban az egyetlen nyáré! 58
/
