Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - György Lajos: Értékeink és életünk minőségi mutatói
György Lajos Értékeink és életünk minőségi mutatói-4. apjainkban gyakran hallunk vagy olvasunk „értékrendünkről”, életünk „igazi értékeiről” s arról, hogy mi határozza meg életünk minőségét. Ki mit vár az élettől, milyen igényei vannak, hogyan szeretne élni? Egyesek panaszolják, hogy a régi értékek eltűntek, mások viszont újakat akarnak. Ami az egyik ember számára kívánatos, az a másik számára elvetendő, ha úgy tetszik: „negatív érték”. Többféle: gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi vonatkozásban is emlegetik ezeket a fogalmakat. Nyilvánvaló, hogy sokféle értékrend van: az igen erősen különbözhet koronként, társadalmanként, osztályonként vagy csoportonként. Eltérhet az a nemtől, életkortól, vagy foglalkozástól függően, továbbá műveltség, családi környezet, neveltetés, vagy akár örökletes adottságok miatt is. Más az értékes egy hippi, egy katona, egy művész, egy logikatanár, egy államférfi, egy költő számára — vélekedik egy helyen László Ervin. Más és más lehet különféle nemzetek, nemzetiségek, etnikai csoportok, kultúrák életmódja, eszménye: értékrendje. A művészeti alkotások is elsősorban saját talajukon, gyökereik mellett értékesek — nem könnyen ültethetők át. Szépen példázza ezt Werner Herzog Fitzcarraldo-ja, ahol a dzsungelfolyón haladó hajón megszólaló Caruso-lemez disszonáns, oda nem illő és így értéktelen. Nem beszélhetünk egy adott társadalom egységes értékrendjéről, mert a csoportok közötti hatalmas különbségek, a „szórás” miatt bármilyen átlagolás merőben helytelen volna. Vessünk egy pillantást az érték fogalmára. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában érték alatt a következőket találjuk: „I. Valami megbecsült volta. 1. (vmely anyagban, tárgyban, eszközben) az a jelleg, tulajdonság, hogy valamely szükségletet elégít ki, és az egyén vagy a társadalom részéről megbecsülésben részesül. Élvezeti, használati érték. (A személyben, közösségben, emberi alkotásban) a társadalmi élet és a kultúra szempontjából becses, és ezért az egyéntől és a közösségtől nagyratartott tulajdonság. Emberi, erkölcsi, költői, lelki, művészi, szellemi érték. 2. vmely cselekvés, eljárás haszonnal járó volta (ritka). II. Egy áru elkészítéséhez társadalmilag szükséges, az illető áruban testet öltött munka mennyisége; csereérték.” Érdekes, hogy az amerikai Webster-féle értelmező szótárban „value” alatt hasonlókat találunk, de fordított sorrendben: I) Javakban, pénzben kifejezett egyenérték, 2) pénzbeli érték, ár 3) viszonylagos érték, hasznosság, fontosság ... 7) valami belsőleg, lényegét tekintve értékes (anyagival szemben — emberi értékek). Az angol nyelv másik szava az értékre, a „worth”, ennek első jelentése a Websterben ugyancsak a monetáris, dollárban kifejezett érték. Hankiss Elemér „Érték és társadalom” (Magvető, 1977) c. könyvében megkülönbözteti az objektív és szubjektív értéket: az elsőre egy adott rendszernek a létéhez van szüksége, a második, amit egy adott rendszer önmaga számára szükségesnek érez, vél, ítél. A rendszer ebben az esetben lehet szervezet, intézmény, csoport, társadalom, sőt az egész emberiség. „Meg kellene határozni, hogy mit értünk léten” — írja a szerző, és ebből nyilvánvaló, hogy a meghatározással túl sokat nem értünk el. Számomra a fenti szótári meghatározásokból az következik, hogy háromféle érték van: 1) pénzben kifejezhető, megszámlálható, átváltható; 2) pénzben ki nem fejezhető, meg nem számlálható és 3) azon átfedő csoport, ahol úgy tűnik, hogy pénzért jutunk a második csoportba tartozó értékekhez (pl. tudáshoz, szépséghez, egészséghez stb.) Az emberek meg tudják mondani, mi az érték a számukra, de azt már nem feltétlenül, hogy miként kaphatják azt meg társadalmuktól, s a lehetőségeken belül hogyan lehet 27
