Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
többnyire szimmetrikus elrendezésben és megkomponáltam Gyakori a szemöldök, az áll és az alsQ ajak tetoválása is. A díszítő tetoválás alkalmazását az is előmozdítja, hogy a törzseknél a férfiak nem szívesen vesznek feleségül tetoválatlan lányokat. A tetoválást ezért még a pubertás korban végzik, ami nem zárja ki, hogy az asszonyok később is díszíttessék magukat. A férfiak szintén tetovál tátják magukat, főleg a kézen és az alsókaron. Ha az arcon is találunk jeleket, akkor ezeknek gyógyító célzata van. A csuklóminták kifejezetten díszítő jellegűek, de a hiedelem szerint a csukló erősítésére is szolgálnak. A férfiaknál, a nőknél is előfordul a gazella ábrázolása, a férfiaknál az alsókar belső oldalán, a nőknél ugyanitt, de megjelenik a kézfejen, néha párosával a melleken. A tetoválást hivatásszerűen nők végzik, háziasszonyi foglalatosságuk mellett, alkalomszerűen. A mesterség öröklődik, de bárki lehet tetováló. Festőanyagként lámpakormot használnak vizzel, petróleummal, néha mágikus okok miatt anyatejjel hígítva. Eszközük 2—4 összekötött varrótű: a mintát a festőanyagba mártott tűvel rajzolják ki, azután ütik a bőrbe. A szokás a harmincas években már kihalóban volt. (Smeaton 1937., adatait kiegészíti és újabb motívumokat közöl Czapkiewicz 1963.) Amerika Amerika az a földrész, amelynek tetoválási szokásairól az út- és népleírások a legkorábban, szinte a felfedezés pillanatától kezdve sorozatosan megemlékeznek. Ugyanakkor adataink innen a legszegényesebbek, hiszen a korai szerzők megelégedtek a tény, esetleg a technika közlésével s mire alaposabb feljegyzések készülhettek volna, már vagy megszűnt a tetoválás, vagy éppen hordozóik, az indiánok pusztultak ki. A szokás az egész hatalmas kontinensen ismert volt. A tetoválást az eszkimók Grönlandtól egészen a nyugati Kodiak szigetig, valamint az ázsiai eszkimókig gyakorolják. Az egész területen elsősorban a varrásos eljárást alkalmazzák: fenyőszilánkot, fonalat üstkoromba mártanak, megolajozzák, és tüskével, később tűvel áthúzzák a bőr alatt. Az arc tetoválása a nőknél általános, mivel ez előfeltétele annak, hogy a lány férjet kapjon. A homlokot V alakban díszítik, kettős vonallal, amely lent az orrnyeregig ér, fent pedig a hajig. Az arcon tojás alakú minta van, amely az orrcimpánál kezdődik és a szemig nyúlik ugyancsak kettős vonalakkal. Leginkább az állatot díszítik egy sütőrostély alakú mintával, amely a száj két sarkától a torokig ér. A szokás mindössze ennyi tetoválást kíván meg, de túl szoktak lépni rajta, különféle testrészeket fednek divatos mintákkal. A minták részletei törzsenként változhatnak, az álltetoválás azonban mindenütt megvan. Ugyancsak eltérés pl. a grönlandi szokástól, hogy a lányokat csak férjhezmenetelükkor tetoválják állukon, így ez a férjezett állapot jelzésére szolgál. A férfiak tetoválása elenyésző, az arcon, a mellen és a karokon előforduló tetovált vonalak pl. az elejtett bálnák számát jelzik. A női tetoválás szokása az Aleuti-szigeteken is megvan. Elsősorban az állukat díszítik, de előfordul a bajusztetoválás is. Az itteni hiedelem szerint a tetoválatlan nők a túlvilágon nem részesülnek kedvező fogadtatásban. (Sinclair 1909: 370—374.) Testdíszítés szempontjából a kanadai vagy az USA-beli indiánok tetoválása másodrendű jelentőségű, ezt a célt elsősorban az arc- és testfestés szolgálja. A tetoválásnak főleg jelfunkciója van: törzsi-, nemzetiségi hovatartozást juttat kifejezésre, társadalmi státust, vagy harci érdemeket jelez. Ezért a mintázat meglehetősen egyszerű, a motívumok kompozíciójára nem sok figyelmet fordítanak, legfeljebb az adott mintán belül. A legkidolgozottabb tetoválást a Brit-Kolumbiában élő indiánok különféle csoportjainál, pl. a haidáknál, tlingiteknél, a kwakiutl, belakula, nutka törzseknél, a Thompson indiánokénál stb. találjuk, tehát azoknál a csoportoknál, amelyeknél az észak-amerikai indián művészet a legmagasabb szintet érte el. A haidáknál hivatásos tetováló végezte a munkát, amelyhez ünnepségek, szertartások kapcsolódtak. A minták megegyeztek a haida művészet általános motívumaival, azokkal, 132
