Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Bodrogi Tibor: A tetoválás etnológiája: a személyi művészet és műfajai
amelyeket faragott, festett és szőtt tárgyaikon alkalmaztak, tartalmilag pedig ugyancsak totemisztikus jellegűek. Ennek megfelelően viharmadárral, medvével, farkassal, kecskével, különféle halfajtákkal, sassal, hollóval, békával, ill. ezek részeivel (pars pro toto ábrázolás) találkozunk közöttük. Mint a képző- és díszítőművészetben is, mindegyik mintának megvolt a maga neve és jelentése. A férfiakat a vállak között, a mellen, a két comb elülső részén, a láb térd alatti felületén tetoválták, a nőket a mellen, a vállon, az alkaron csuklótól, az alsó lábszárat pedig bokától felfelé díszítették. A totemjei elsősorban a karon és a kézfejen foglalt helyet. A tetoválás teljes befejezése éveket vett igénybe. Eszközként csontot, tüskét, halszálkát vagy valamely tengeri emlős agyarának darabját használták, erre kötöttek 5—6 tűt, amelyek hegye csak kissé állt ki, nehogy véletlenül mélyebbre szúrjanak a kelleténél. A festék porrátört faszén, puskapor, indiai tinta, stb. volt. Míg a haidáknál a totemjelek nélkülözhetetlen részei a tetoválási díszítésnek, az ugyancsak északnyugat-amerikai Thompson-indiánoknál ilyen funkcióval nem találkozunk. A múlt század ötvenes éveinek végével a szokás náluk az arcfestéssel együtt már kezdett kimenni a divatból. A férfiak és a nők egyaránt tetováltatták magukat. A férfiak főleg a törzsön és a kézen, az arcon ritkábban, mint a nők. Két eljárást alkalmaztak: a vonalakat varrásos eljárással készítették, amikor is több tűt (korábban sündisznótüskét) kötöttek össze, hogy sávokat alakítsanak ki. A pontok készítésénél a pontozásos technikával dolgoztak, az eszköz hegyes csontdarab vagy kaktusztövis volt. A tetoválás kora gyermekkorban kezdődött és a felnőtt korban fejeződött be. A munkához szertartás nem kapcsolódott és specialista sem volt, barátok és barátnők díszítették egymást. A tetoválás funkcióit a múlt századi feljegyzést készítő amerikai Teit a következőkben adja meg: 1. esztétika, 2. mágikus hatás elérése, siker, egsészség biztosítása, 3. hűség és szerelem jelzése, 4. rabszolgák azonosítása. Arctetoválás csak esztétikai okokból készült. A jelek között olyanok is vannak, amelyek azokra a szertartásokra emlékeztetnek, amelyek résztvettek, s néha az őrszellem szimbólumai is feltűnnek. A tetoválás helyét és mintáját álomélményen keresztül az őrszellem befolyásolhatja. Általában elmondható, hogy a jelek sem társadalmi állapottal, sem a mitológiával nem álltak kapcsolatban. Az arcra többnyire egyenes, néha ívelt, szimmetrikus vonalakat rajzoltak. Míg ezeket nem értelmezik, a testen lévő mintákat már magyarázzák, ez azonban nem más, mint a hasonlóság szerint történő megnevezés, pl. hullámvonal = kígyó, nyíl, csillag, hajnali csillag, stb. Egyes minták csak férfiakon, mások nőkön láthatók, sokat pedig mindkét nemnél megtalálunk. Ugyanilyen minták tűnnek fel használati tárgyakon, kosarakon, ruhán, stb. (Teit 1945: 397—439.) A XVI—XIX. századi források tanúsága szerint a tetoválás szokása szinte minden észak-amerikai törzsre kiterjedt. A korántsem hézagtalan feljegyzésekből arra következtethetünk, hogy a jelek jórészének, elsősorban az állatot formázóknak, totemisztikus jelentőségük volt, s viselőjének nemzetiségi hovatartozását dokumentálta, bár egyéni totemjelek is voltak. így a XVIII. században készült, és főleg a francia Kanada indiánjairól szóló „Jesuit Relations”-ból tudjuk, hogy a neutral indiánoknál pontozásos eljárással kígyót, sast vagy békát ábrázoltak magukon, az egész testet fedő motívumok mellett. Arcukat is tetoválták. A petun indiánoktól egy szerző ugyancsak állatalakokat említ, kígyót, gyíkot, mókust, stb. Az itteni ponttetoválás jobb megértéséhez a Jeruzsálemből hazatérő európai zarándokok példáját említi a misszionárius. A petunoknál nőket is alávetnek a fájdalmas operációnak. Ugyancsak a „Jesuit Relations” közöl 1663-ból érdekes adatot egy irokéz főnökről, akinek a combján 60 jel volt, amelynek mindegyike egy-egy megölt ellenséget szimbolizált. A leggyakoribb mindenesetre az arc, a nőknél pedig főleg az áll tetoválása. így a kutcsin férfiaknál a homlokon és az orron függőleges fekete sáv húzódik végig, míg a nőknél az állón vannak csíkok. Ugyanúgy az álltetoválás szokásos a krí és az asszisziboin indiánoknál, míg a csippevéknél mindkét nemnél kék vagy fekete sávokat vagy 1—4 egyenes vonalat 133
