Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Kilényi Géza: Környezetvédelmi igazgatás - környezetvédelmi jog
koncentráltan kell felhasználni. Az elmúlt évek során ilyen prioritást élvezett a vízminőség-védelmi beruházások körében a Balaton térsége, míg a folyamatban lévő középtávú tervidőszakban emellé felzárkózik a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületének közcsatornázása és szennyvíztisztítása. A levegőtisztaság-védelem és a többi környezetvédelmi szakterület körében — egyébként helyesen — ugyanígy megvannak az abszolút elsőbbséget élvező feladatok. Ezek előnyben részesítése viszont óhatatlanul azzal a következménnyel jár, hogy a prioritást nem élvező térségek központi támogatásra nem, vagy csak minimális mértékben számíthatnak. Már pedig a vállalatok túlnyomó része kizárólag saját anyagi eszközeiből képtelen megoldani környezetvédelmi feladatait. Növeli a gondokat a jogi és a közgazdasági szabályozórendszer közötti összhang hiánya, amely nem csupán abban nyilvánul meg, hogy e két rendszer nem mindig azonos irányba hat, hanem az utóbbi nemegyszer lerontja az előbbi hatását. Anakronisztikus pl. a Központi Környezetvédelmi Alapból nyújtott beruházási támogatást terhelő — nem is elhanyagolható mértékű — adó, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állam az egyik kezével elveszi azt, amit a másik kezével adott. (Ez épp úgy érthetetlen, mintha a rendkívüli szociális segélyből jövedelemadót vonnának le!). A környezetvédelmi bírságolás első évében az országosan kirótt bírságok összege nem érte el a kétszázezer forintot, jelenleg viszont már meghaladja a másfél milliárdot. Persze időközben a szennyvízbírság mellé sorra-rendre felzárkózott a csatornabírság, a légszeny- nyezési bírság, a veszélyeshulladék-bírság, a természetvédelmi bírság, valamint a zaj- és rezgésvédelmi bírság. Azt azonban világosan kell látnunk: kizárólag jogi eszközökkel — még kevésbé egyedül a bírságolás eszközével — aligha tudjuk megoldani az ország egyre súlyosabbá váló környezetvédelmi gondjait. Hiába fejlesztjük ugyanis tovább és szigorítjuk a bírságolási rendszert, ha másfelől kedvezményes hitelekkel, adókedvezményekkel és egyéb eszközökkel nem teremtjük meg annak a reális lehetőségét, hogy a vállalatok a környezetszennyezés csökkentése vagy felszámolása útján mentesülni tudjanak a bírság terhei alól. A jogra — a jogalkotást, jogalkalmazást és a jogtudományi kutatást ide értve — továbbra is fontos és felelősségteljes feladat hárul a környezetvédelemben. E feladat ellátásában azonban a jogász nem állhat egyedül: a közgazdásszal, a biológussal, a mérnökkel stb. való kapcsolata kiemelkedően fontos és egyre inkább azzá válik. 15
