Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Lamperth Ágnes: Vélemények a tetováltságról
maszkodik: meg-nem-élt élmények alapján született. Általában „kapásból” válaszoltak, gondolkodási idő nélkül. A durván elitélő válaszok, az egyszavas leintések hangneme többnyire gunyoros volt. A légzéssérültek csoportjában a válaszadás módja jóval higgadtabb, ismeretesebb volt — ám a tetoválás iránti reagálásaik tanult volta érzékelhetőnek tűnt számomra. Sem tényleges vizuális élményeik, sem képzettársításaik nem voltak e jelenségről. Válaszaik mássága talán organikus sérülésük következtében létrejött pszichés kirekesztettségükkel is magyarázható, mely másfajta véleményalkotó mechanizmust eredményez. A tetoválás jelentése a kultikus szokásokban A tetoválás eredeti jelentése, a véleményalkotók szerint, olyan törzsi szokás, amelyet meghatározóan a hagyománytisztelet jellemez. Olyan kifejezési módnak tekintik, amelynek ma közkeletű jelentése gyökeresen eltér eredeti jelentésétől. Az első csoportban a száz válaszoló közül 48 széles körű ismeretanyagról tett tanúbizonyságot, míg a többiek válasza improvizatív jellegű volt. Azok, akik a tetoválásról kultúrtörténeti ismeretekkel rendelkeztek, tisztában voltak vele, hogy ez a kifejezési mód eredeti formájában nem a belső világ szimbolikus jelekben való kifejezésére szolgált, hanem az egyén nagyobb közösséghez való tartózkodását manifesztálta: védelmet, felkészítést, hovatartozást, a csoporthoz való álkalmazkodást. E szokás részesei belső kényszernek engedelmeskedtek, akkor és ott természetesen viselkedtek, s viselkedésük önmaguk számára örök időkre szólt. A szokás összefogást fejezett ki, s egyben bizonyos személytelen passzivitást is. Igen szembeötlő a második csoport válaszainak eltérése ebben az esetben. Szomatikus sérültségük következtében e szokásnál fel sem tételeznek manuális okokat, s nem gondolnak kifejezésmódra sem. A díszítő jelleg hangsúlyozása is legalább ilyen távol áll a megkérdezettektől. Értelmezésük áttevődik egy épen maradt szférára, erőteljesen azt hangsúlyozzák. így legtöbben a törzsi szokásokban keresték a tetováltság jellemző meghatározottságát. Közös vonások a kultikus és a mai tetováltság között Az értelmiségi csoportban meglehetősen nagy számarányban a közös vonások meglétére szavaztak napjaink, illetve a törzsi, kultikus szokások tetoválásmódja között. E hasonlóság magyarázata válaszukban: a tetoválás ma is valamiféle társadalmi hierarchián belül elfoglalt helyet, hovatartozást, önkifejezést, — többnyire csak képzelt — védelmet fejez ki, tehát ma is kommunikáció. Ugyanakkor különbségekre, önmaga vállalására is utal, mint manifesztált érzelmek kifejezője s mint díszítés. A nemleges válaszolók szerint nincsenek közös vonások: ami régen hit volt, most divat. A tetoválás elszakadt eredeti tartalmától, imitál csupán. Általános, a csoportra jellemző normától elszakadva szubkulturális jelenséggé degradálódott. A sérült személyek csoportjában a válaszok nagyfokú bizonytalanságról tanúskodnak. Talán van valamiféle képük a két szokásrendszer tetoválásmódjának karakteréről, e képeiket azonban összekapcsolni nem képesek. Nem tudják összekapcsolni az önkifejezést egyfajta hierarchikus rendszerbe való beletartozással. Földrajzi meghatározottság A válaszolók legnagyobb része a tetoválás földrajzi meghatározottságáról beszél. Ezt az adott ország kulturális színvonalának, értelmi, érzelmi karakterének különbözőségével indokolja. Az éghajlati különbségek: minél meztelenebbek az emberek, annál jellemzőbb rájuk a tetoválás. Viszont minél szabadabb egy nép, annál kevésbé használja ezt a szokást. 101
