Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Lamperth Ágnes: Vélemények a tetováltságról
A tetováltság jellemző területei: Afrika, Ausztrália, Óceánia, valamint Japán. Akik a földrajzi meghatározottság elenyésző szerepéről beszéltek, nemleges választ adtak, elsősorban az értelmi különbségeket látták döntőnek. Véleményük szerint Afrikában például az ott élő fehérek nem, csak a feketék tetováltatják magukat. Szerintük a tényleges ok inkább a vallásosság. Japánban él egy törzs, amely még a szájpadlását is tetováltatja, a szomszédos népcsoport pedig egyáltalán nem használ tetoválást: különböző szokások, holott földrajzi körülményeik teljesen megegyeznek. Ellentétben e csoport differenciált válaszadásával, egy-egy jellemző tényező kiemelésével, a másik csoport véleménye erősen a vallásossággal és a meztelenséggel való összefüggésre szűkül. A tetoválás szimbolikájának változása Minden válaszoló a szimbolika változásáról beszélt; tizenketten pozitív értelemben, a kifejezésmód gazdagodására utalva, a többiek negatívan. Indoklásuk: a tetoválás szimbolikája, ugyanúgy mint maga a megformálás leegyszerűsödött, nem kifejező, művészietlen. A jelrendszerek bonyolultságát egyszerű, konkrét szövegek és képek váltották föl. A tetoválás valamikor művészet volt, ma inkább igénytelenül megfogalmazott, kifejezésmódnak aligha nevezhető divat. Ma azt tetováltatnak magukra, amit akarnak, mindez pótkifejezés, eklektikus, primitív; a kultikus szokásokban a tetoválás hagyománykövető, meghatározott volt. Akik arról beszéltek, hogy a tetoválás szimbolikája gazdagabb lett, véleményüket épp a kötelező jelleg, az egyformaság megszakadására alapozták. Szerintük a tetoválás éppen ma kapott egyéni jelentőséget és kifejezőértéket. Összetettebbek lettek a belső indítékok is: a hovatartozás köre intimebb, személyreszóló, vagy kis közösséghez kapcsolódó. A tetoválás révén való kommunikáció lényege nem a csoporthoz tartozás, hanem az önkifejezés lehetősége. A válaszadók második csoportja szerint a tetoválás szimbolikája leegyszerűsödött — pozitív irányú választ senki nem adott. E szimbolika, megítélésük szerint, materializálódott, konkrétabb, kifejezéstelenebb, primitívebb lett. Ahogy minden tevékenységi formának egyre kisebb az időbeli kifutása, úgy lett a tetoválás is egyre praktikusabb. Környezeti meghatározottság Mindkét csoportban a válaszolók többsége a miliő meghatározó voltáról beszél. Ám míg a második csoport meglehetősen differenciálatlanul ezalatt egyszerűen összetartozást, csoporthoz, közösséghez tartozást ért, addig az értelmiségi csoport válaszában meghatáro- zottabb módon a környezet hatását elsősorban a pubertás korra szűkíti, a miliőt illetően ezt tartja kritikus időszaknak. így válaszuk többnyire negatív előjelű, a galerik, a börtönök károsan befolyásoló szerepéről beszélnek. Hozzátették még, hogy ebben az életkorban a környezet egyénekre való ráhatása erősebb, mint a műveltségi szinté. Aki nemlegesen válaszolt a miliőártalom jelentőségére, az úgy vélekedett, hogy a döntő tényező az egyén belső milyensége: nem véletlen az, hogy kiket lehet befolyásolni — még akkor sem, ha léteznek kritikus életszakaszok. A mai tetoválás leggyakoribb kiváltó oka Az első csoport válaszaiban három kiváltó ok szerepel dominánsan: a feltűnéskeltés, a díszítés és a szellemi fejletlenség. A második csoportnál pedig: a vallás és az azonosulás. Ez utóbbi újra csak arra utal, hogy ennek a sérült emberekből álló csoportnak semmiféle valóságos élménye sincs a tetoválásról. így véleményük megformálásában egyetlen támpont marad, a kultikus szokásokról szerzett ismeretek. Az értelmiségi csoport válaszaiból pedig az derül ki, hogy a tetoválás mögött nincs ott az önkifejezés lehetősége és jelentősége, és eltűnt a belső motiváció, a vallás is. Ugyancsak kevéssé meghatározó tényező az azonosulás, valamint a szexualitás. 102
