Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Lamperth Ágnes: Vélemények a tetováltságról
Lamperth Agnes Vélemények a tetováltságról jL _Ж tetoválás eredeti jelentésrendszerét mára elvesztette. A mai tetoválás szokása, megítélésem szerint, álkifejezési mód; pillanatnyi pszichés kielégülése nem mérhető a kreatív teljesítmény tényleges katartikus élményéhez. Az egészséges önértékeléshez a kreativitás kibontakoztatásán át vezet az út. Ám az egyén élettörténete során a személyes adottságok és a különféle környezeti hatások hosszabb-rövidebb időre eltorzíthatják a kreativitásigényt, annak formáit. Úgy gondolom, a ma közkeletű tetoválásmódok is ilyen torz formának felelnek meg. Jelen dolgozatomban azonban nem a magam véleményét, hanem a tetoválás „veszélyének” kevésbé kitett csoportok ítélkezését akartam felmérni. Az ítéletek kimondatásakor nem csupán a megkérdezettek véleményére, hanem — továbbmenve — tájékozottságukra, jelentésértelmezésükre, absztraháló készségükre is kíváncsi voltam. A két kiválasztott csoportnak ugyanazt a 12 kérdést tettem föl. A megkérdezettek szóban válaszoltak. A kérdések a tetováltságot jellemző szimbolikus jelek értelmezésére, a tetoválás pszichés indíttatására, a kiváltó okokra, helyhez kötöttségére, életkorhoz, nemhez kapcsolódására, viselkedésbeli meghatározottságára vonatkoztak. A kikérdezettek egyik pólusán az értelmiségiek csoportja állt. Összesen száz főt, ezen belül 10—10 orvost, mérnököt, tanárt, külkereskedőt, fotóművészt, festőt, színészt, papot, szállodavezetőt, valamint egyetemistát kérdeztem meg. Az értelmiségi rétegre a tetoválás nem jellemző; véleményalkotásuk — úgy feltételeztem — végiggondolt lesz. A másik oldalon egy olyan csoportot választottam, melyet szintén nem veszélyeztet a tetoválás; ám szomatikus fejlődésük erősen megzavart. A Baba utcai légzéssérültek megkérdezett 25 fős csoportjában az ötvenes években még kezelhetetlen polimyelitis következményeként a végtagok petyhüdt bénulása örökre lezárult, irreverzibilis folyamatként alig, vagy teljesen használhatatlanok. A mozgás tökéletlensége más létfunkciókban is megnyilvánul, a legfinomabb összerendezettséget kívánó beszédtől kezdve a metakommunikáción, meocionali- táson, kreativitáson, önértékelésen át az összes egyéni viselkedési jegyig: a szervezet összes sajátosságáig. Viszonylag zárt életvezetésük, interperszonális kapcsolataik korlátozottsága, a külvilágról való információfelvétel korlátozottsága jellegzetesen megkülönbözteti válaszadásuk milyenségét a teljesebb életlehetőségek között élőkétől. A válaszsorok értékelése folyamán az általános jellemzőkön, és azok számszerű megerősítésén túl figyelmet fordítottam a két csoport véleményében megnyilvánuló azonosságokra és különbözőségekre. A tetoválás megítélése A tetováltság általános megítéléséről való kérdésre senki nem tagadta meg a választ. Am az általános vélemény mindkét csoportban alapvetően negativisztikus volt, a durva elítéléstől a helytelenítés széles skálájában. Az értelmiségiek csoportjában a jellemző válasz 3—4 tagmondatos, magyarázkodó. Önigazoló jellegű. A tetoválást elítélők többsége már látott tetovált személyt, de tetovált emberrel összesen hatan beszéltek. Véleményük, magyarázatuk tehát alapvetően külső jegyekre, elképzelt hasonlóságokra, tanult asszociációkra, előítéletekre, elmesélésekre tá* 100
