Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kunt Ernő: Van kép a bőrödön?: [tetoválás]
Ugyancsak a társadalmon belüli csoportszerveződés egyik eszközeként használták a bőrbe szúrt képet a korai keresztények, akik homlokukra egy T-alakú jelet tetováltak. A tau egyúttal a kivégzés, a mártíromság jelképe is volt. E feltűnő jel arról tanúskodott, hogy viselője az új eszme elhivatott és nyilvánvaló vállalója és megvallója. Ugyanekkor ez a szembetűnő jel viselőjét rá is kényszerítette arra, hogy az új eszmével minden körülmények között azonosuljon. E jelekről felismerhették egymást a közös ügy harcosai éppen úgy, mint annak ellenfelei. A tetoválás tehát ebben az esetben éppúgy hirdette a kívülállást, mint az összetartozást. Ugyancsak megjelölték magukat hasonló okoból azok a hívek is, akik megjárták a jeruzsálemi zarándokutakat. Az ezt hitelesítő bőrjelek egyszersmind a beavatottság és a bátorsági próbatétel jelei is voltak; utóbbit a hosszú — olykor évekig is eltartó — utazáshoz nem nélkülözhették. Nem tagadható, hogy e hittel kapcsolatos jelek bizonyos vonatkozásban külsőségesek voltak és bizonyos értelemben viselőik fanatizálását is szolgálták. A hivatalos egyház ellene volt a tetoválásnak. Az embert az isteni alkotóerő tökéletes produktumának tekintette. Ennek megfelelően elítélte ezen isteni mű — az emberi test — átalakítását, maradandó megváltozatását. Ugyanezt az elvet képviselték később az Európán kívüli népek körében a hitüket terjesztő misszionáriusok is. * A tetoválás európai alkalmazásában a felfedezések kora hozott máig ható fellendülést. A távoli népek nemcsak szokásaikban, életmódjukban, megjelenésükben tűntek fel különösnek az európai szem számára, de megdöbbentette az óhaza lakóit tetoválásaik gazdag változatosságai, amely technikájában, jelképrendszerében és társadalmi hasznosításában magas fokú vizuális kultúráról tanúskodott. Új-Zélandon, Új-Guineában, még inkább Japánban lenyűgöző gazdagságú és művészi kompozíciójú, az egész testet beborító színes tetoválásokat figyelhettek meg és rögzítettek vázlataikon, útirajzaikban, festményeken, később fényképeken és filmeken. Ehhez képest a nagyvonalú, felszabadult szín- és forma- világú tetováláskultúrához viszonyítva bizony az európai — főként a mai — bőrképek egy elcsökevényesedett, funkcióját vesztő, leegyszerűsödött bőrjelölési kultúráról tanúskodnak. A távoli népekről szóló képes tudósítások újra meg újra felfrissítették a tetoválással kapcsolatos érdeklődést, és bizonyos fokig gazdagították is az európai motívumkincset. Sőt az ún. „primitív művészet” századelői felfedezése óta — a képzőművészeket újra meg újra foglalkoztatta e téma, s egész napjainkig inspirálja vizuális művészetünket közvetve vagy közvetlenül. Nemcsak a nagyvárosok egzotikumainak számító punkokra gondolok itt, hanem a body-art, illetve a különféle testfestő performance-ok kísérletező művészeire is. A másik fellendülést hozó tényező az elektromos tetoválótű amerikai feltalálása volt. Ez növelte egyfelől a tetováltak körét, másfelől pedig a tetoválás motivumait is gazdagíthatta. Sőt — sokak beszámolója szerint — magát a folyamatot is lerövidítette, illetve az azzal járó fájdalmakat csökkentette. Mindazonáltal a hagyományos, egy tűvel ejtett sebsorokba való festékdörzsölés módszere továbbra is fennmaradt, s kiterjedt használatban van napjainkban is. Érdekes tanulságokkal szolgálnak a tetoválási mintakönyvek is. Ezek létezése, gazdag kínálata és változatos tartalmi csoportjai arról tanúskodnak, hogy szélesebb körben terjedhettek és élénk igényt elégíthettek ki, illetve elégíthetnek ki napjainkban is. Egy északnémetországi mintakönyv főbb tartalmi csoportjai a következők voltak: horgony, szív, mentőöv, sírkereszt, átszúrt szív, késsel átszúrt sírkereszt, vitorlás, gőzös, illetve más hajók, tengeralattjárók, baráti kezek, egzotikumok pl: oroszlán, pálma, kígyó, különböző országok, illetve hajóstársaságok, illetve katonai alakulatok címerei, számtalan foglalkozási jelkép, elsősorban a jellegzetes szerszámok stilizált ábrázolásaival, cirkuszi jelenetek, tornászok, birkózók, női, illetve férfi képmások, szerelmi és erotikus szimbólumok, személynevek, országnevek, városnevek, jelmondatszerü rövid szövegek stb. A 19. századi és 20. századi mintakönyvek arról tanúskodnak, hogy a mozi, illetve a 98
