Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kunt Ernő: Van kép a bőrödön?: [tetoválás]
De a szabad emberek kisebb vagy nagyobb zárt csoportjainak tagjai — foglalkozással, baráti, érdekközösségi, azonos helyről származó stb. közösségek tagjairól van itt elsősorban szó — is viselnek tetovált jeleket. Azonos foglalkozási csoportok tagjai — tengerészek, távolsági gépkocsivezetők, — éppen úgy megjelölik magukat és egymást a bőrükön, mint az állandó veszélyben dolgozók, tevékenykedők; a katonák, a bányászok. A fiatalkorúak között a perforálás (tetoválás) bátorsági próbatételnek számit. De ugyancsak a bátorságot és veszélyt hivatottak nyomatékosítani az artisták által viselt különféle bőrképek. Varrnak, akik barátságukat kívánják így megpecsételni. Vannak, akik szerelmi fogadalomból, illetve szerelmi emlékül örökítenek vagy örökíttetnek meg magukon egy-egy női nevet, illetve jelet. Sőt, erotikus ingerkeltésre is felhasználják — elsősorban a prostituáltak — a test különböző részein elővillanó bőrképeket. A közös utazások, a nagy távolságokra, egzotikus tájakra tett látogatások emlékét is őrizhetik testjelek. De készülhetnek gyógyító céllal. Abban a hiszemben, hogy bajelhárító, óvó, oltalmazó hatásuk volna ezeknek az emberi bőrbe írt szimbólumoknak. Tudunk néhány olyan példáról, amely valamely sértés, sérelem megbosszulására, bosszúfogadalomként örök emlékeztetőül került a bőrre. így téve felejthetetlenné a bosszú vágyát és leképezve magát a bosszú tárgyát is. Sokan vannak, akik csak próbaképpen, élményt keresve vetik alá magukat a tetoválásnak. Vannak, akiket a társadalom, vagy annak egy-egy nagyobb csoportja nehezen vagy egyáltalában nem fogad be. Ezek a kívülrekedtek aztán sokan maguk bélyegzik meg önmagukat. De eszköze lehet a tetoválás a közízlés sokkolását kereső, extravaganciára törekvő különcöknek, művészeknek is. S akadnak végül minden korban olyanok, akik maguk kívánják megkülönböztető jegy által kifejezni szándékos kívülállásukat, különutas- ságukat. A tetováltak köre sokkal nagyobb számú s indítékaik sokkal változatosabbak annál, semminthogy sommás ítéletet mondhassunk felettük. Tulajdonképpen teljesen önkényes eljárás az, amely alapján pusztán azért, mert bőrükbe örökített jeleket, betűket viselnek, oly sok különféle embert egyazon fogalom alá kívánunk besorolni. Ennek tudatában jelzem, hogy ez az írás a tetoválásra vonatkozó legelemibb tapasztalatokat kívánja csak összefoglalni. És távol áll a szerző szándékától, hogy a tetováltakat, a bőr-képek viselőit uniformizálni, azonosítani merészelje. Gyűjtéseink, tapasztalataink alapján annyit állapíthatunk meg, hogy ma hazánkban a tetováltak nemek szerinti megoszlás aránytalan. Ugyanilyen aránytalan a korcsoportok szerinti megoszlás is. Ugyanis a 12—35 életév közöttiek táborában a leggyakoribb a bőr megjelölése. S a foglalkozási megoszlása sem kiegyenlített. Mindenekelőtt a foglalkozás nélküliek, segéd- és fizikai munkások, tanulók, valamint a hosszú távon migrálók között (pl.: tengerész, katona, kamionsofőr, artista, vándoriparos, vándorárus, vándormulattató stb.) találhatók tetoválást viselők. Mindezt összevetve — s megőrizve természetes távolságtartásunkat e különös testcsonkító eljárással szemben — az a meglepő megállapítás vonható le, hogy a tetoválás valamiképpen a férfiassággal, a fiatalsággal, a vállalkozókedvvel, a bátorsággal és a társadalmi tradíciók korlátainak figyelmen kívül hagyásával állhat összefüggésben. E meglepően pozitív minőségek sora hogyan kerülhet összefüggésbe ezzel a közvélekedésben idegenkedést, undort keltő bőrjelölési móddal? Lehet, hogy nem magukat a minőségeket jelölik, hanem azok hiányát kívánnák pótolni? Nem tudjuk. S magáért a tetoválásért sem tanúsítunk semmiféle előszeretetet, sőt magam is osztozom bizonyos fokig a tartózkodó, elutasító közvélekedésben. De belátom, hogy a bőrkép, a tetoválás szerves része vizuális kultúránknak. Kultúrtöténeti mélységekbe gyökerező hagyományokból táplálkozik és sajátos funkciót tölt be, hiszen a maga köreiben intenzív használatban van a súlyos társadalmi tilalom ellenére is. * Annak érzékeltetésére, hogy milyen ellentmondások veszik és vették körül a tetoválás megítélését, tanulságos felidéznünk két véleményt. 96
