Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Cserne István: Indiánokat nem alkalmazunk!: [tetoválások egy fegyházban]
A lótuszülés — Jógázik-e még? — Á. Ilyen helyen nem lehet. Csak néha-néha. Mert, ha például egyszerre rágyújt tíz ember, akkor inkább ártanék vele. Ha néha érzem, hogy meg vagyok macskásodva, talán akkor. — Tanulta a jógát? — Egyesületbe is jártam, de inkább amatőr alapon, olvasok is hozzá. — A homloktetoválás is a jógaszeretet jele? — Hát igen. Az ősi hindu festményeken például a jóga-fokozatoknak megfelelően volt ez. A festményekbe annak megfelelően voltak meghatározott testrészeknél a különböző minták berajzolva, alulról felfelé, hogy a különböző jógik mit értek el. Van olyan például, hogy egy jógi, lótuszülésben. Mint egy Buddha-szobor. Alulról különböző mintákkal ki van pingálva, például elefántokkal, különböző mértani formákkal. És az utolsó fokozatoknál, ami a testnek a vegetatív idegrendszerrel való befolyásolása, ez a festés már a homlok, a szemöldök és a fejtető közti részekre esik. — Lazítást végzett-e? Savászanát? — Persze. Sok mindent. Csak amit az ember egyszer megtanult, azt újra kell csinálni, gyakorolni. Ott van például a „hangyamászás” a lábon. Tízszer nem érez semmit az ember, tizenegyedszerre meg már bejön. Még meg is nézem, hogy mászik-e? De ezt gyakorolni kell, mert elvész. — Hogy szokta végezni a gyakorlatokat? Milyen pozícióban lazít? — Csak akkor végzem, ha megfelelők a körülmények. A legjobb a lótuszülés. Fekve azért nem jó, mert elalszik az ember. Állva meg orraesik. A lótuszülés a leginkább stabil póz. — Szóval, a homloktetoválás a jógából jön? Mert a homlokon végül is nagyon ritka. — Ha az embernek már ennyi tetoválása van, mindegy, hogy a kezén, a lábán, a fején van-e. Van kapcsolat a jógával, nem tudom jobban megmagyarázni. De nem foglalkozom velük — Mikor ült először? Mi volt az ítélete? — Betörések. Fogolyszökések. Ezek voltak először. 19 . ,-ban, 16 éves koromban. Megszöktem a tárgyalásról. Kaptam másfél évet. — Van-e családja? Felesége? — Hát az nincs. Inkább alkalmi. A leghosszabb idő négy hónap, amit egy nő kibír mellettem. Szeretem a változatosságot. A nők meg nem bírják, hogy egy darabig ott vannak, nálam laknak egy-két napig, és akkor jön az újabb. Ha az megtetszik, akkor azzal vagyok... — Szülei? — Van egy bátyám. Meg szóval, vannak rokonaim, de nem foglalkozom velük. Nem kell a látogató, a beszélő. Hát most az utolsó balhémnál is ő jelentett fel. A bátyám. Nem sokon múlt, hogy valami durvát csináljak. Csak aztán úgy alakult, hogy nem lett semmi. Ez egy lányügy volt. Túl fiatal volt. A bátyám meg elvitte az anyjáékhoz, közösen feljelentettek. Kaptam érte négy évet, mert a törvény üldözi. Én nem is akartam vele. De ha már ott van, nyilván kell valamit csinálni vele az embernek. Aztán kaptam érte négy évet. Úgy voltam vele, hogy majd elintézem, ha kimegyek, de mégsem. Azt hittem, arra ment ki az egész, hogy ott maradjon a lakás. Anyám meghalt, most majd kitúrjuk, neki meg jó lesz ott a börtönben. Aztán, bent voltam négy évet. Ők ezalatt meg építettek egy családi házat. Nekem megmaradt az egyszoba-összkomfort a ... templomnál. Ott laktam, amíg le nem buktam. Aztán elcseréltük, nehogy a tanács rátegye a kezét. Öröklakásra. Most ... -on lesz. Ha nem jön semmi közbe, (nevet) Van még idő 19 ... -ig. 73
