Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Kilényi Géza: Környezetvédelmi igazgatás - környezetvédelmi jog
A hivatal becsületére legyen mondva: ha nem is kapkodta el a dolgot túlságosan, de azért néhány év alatt csak kidolgozta a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenység, illetőleg a zaj- és rezgésvédelem átfogó jogi szabályozását, továbbá létrehozta hét területi felügyelőségét. Ezek a felügyelőségek centrális alárendeltségű államigazgatási szervként először illegálisan — azaz törvényességi szempontból nem túl szabályosan —, majd teljesen legálisan elsőfokú természetvédelmi hatóságként funkcionáltak, s e hatáskörük bővült ki a későbbiek során a veszélyeshulladék-ügy, valamint a zaj- és rezgésvédelem elsőfokú hatósági feladataival. (A hivatal tett ugyan egy erőtlen kísérletet a közelmúltban, hogy a levegőtisztaság-védelmi hatósági feladatokat a tanácsi szervektől a felügyelőségek- ^ hez átirányítsa, ez irányú erőfeszítése azonban nem járt sikerrel.) Ha már a területi szervezetről szólunk: nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az 1977- ben hozott minisztertanácsi határozat nem csupán a központi koordináló testület felállítását rendelte el, hanem a megyékben is előírta megyei környezet- és természetvédelmi bizottság létrehozását. Ez azért volt nélkülözhetetlen, mert miként országos szinten, úgy helyi-területi szinten is elég sok szerv lát el környezetvédelmi feladatokat. Ezek között vannak tanácsi szakigazgatási szervek (építésügyi és vízügyi osztály, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály), szakigazgatási intézmények (földhivatal, KÖJÁL), valamint centrális alárendeltségű államigazgatási szervek (vízügyi igazgatóságok, környezet- és természetvédelmi felügyelőségek). Ä különböző jogállású és alárendeltségű szervek munkájának összehangolása valóban megkívánta koordináló szerv életrehívását. A Minisztertanács döntése értelmében a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság nem a megyei tanácshoz, hanem annak végrehajtó bizottságához kapcsolódott, s ez kihatott személyi összetételére is. Amíg a tanácsi bizottság elnöke és tagjainak többsége csak tanácstag lehet, addig a végrehajtó bizottság szakbizottságával szemben a tanácstörvény nem támaszt ilyen követelményt. így azután — bár a megyék többségében a megyei tanács egyik elnökhelyettese lett a bizottság elnöke — a tagok túlnyomórészt a környezetvédelemmel hivatásszerűen foglalkozó szervek képviselőiből és más, „profi” környezetvédelmi szakemberekből verbuválódtak. A későbbiek során, az 1980. évi választásokat követően egyes megyei tanácsok eltértek a minisztertanácsi határozatban foglaltaktól és az újjáválasztott bizottságot „klasszikus” tanácsi bizottságként hozták létre, feltehetően azzal a szándékkal, hogy ezáltal is emeljék a bizottság rangját. Végül aztán a Minisztertanács is ehhez a gyakorlathoz igazodott, s 1985 szeptemberében már tanácsi bizottságként írta elő a megyei környezetés természetvédelmi bizottság kialakítását. Miközben a területi szervezet bejárta a vázlatosan ismertetett utat, a központi irányítás sem maradt változatlan. Arra már korábban utaltunk, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács — hétesztendős tényleges működés után — 1985 szeptemberében szép csendesen megszűnt. Miután azonban a tanács ténylegesen létező igényeket elégített ki a környezetvédelmi tevékenység összehangolása terén, feladatait valahová át kellett telepíteni. Ez az áttelepítés részint fölfelé, részint lefelé történt. A tanács kormány- bizottság volt. Nos, a feladatkörének részleges fölfelé telepítése úgy vált lehetségessé, hogy az 1985. évben megválasztott Országgyűlés új állandó bizottságként létrehozta a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságot. (Elnöke a tanács elnöke lett, akit időközben az országos listán képviselővé választottak, s aki néhány hónapon keresztül két testületnek is elnöke volt.) Hiba volna azonban a bizottságot a tanács jogutódjaként kezelni. Egy országgyűlési bizottság és egy kormánybizottság államszervezeten belüli helye, szerepe és jogállása ugyanis alapvetően eltér egymástól. Alkotmányjogi szempontból kétségtelenül az előbbi a rangosabb szerv. Ám a magasabb rang nem jelent szükségképpen nagyobb formális és informális hatalmat is. Az összehasonlítás azért nehéz, mert egy országgyűlési bizottságnak vannak olyan jogai, amelyek egy kormánybizottságot nem illetnek meg (pl. törvénykezdeményezési joggal rendelkezik), ugyanakkor más vonatkozásban nem illetik meg olyan jogok, amelyek a kormánybizottságtól elvitathatatlanok (pl. más szervekre kötelező érvényű döntéseket nem hozhat). Egy bizonyos: az országgyűlési bizottság jellegénél és jogállásánál fogva semmiképpen sem alkalmas a minisztériumok és az országos 12
