Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Cserne István: Indiánokat nem alkalmazunk!: [tetoválások egy fegyházban]

Hovatartozás?

— A maga váll-lapja milyen rendfokozatú?

— Őrnagyi.

— Kiknek szokott ilyen lenni?

— Van minden másodiknak. Nem függ az évek számától. Van, aki nem is ült, és marsall. Nekem például tizenhárom éve megvan az enyém.

— Kint csinálták?

— Á, kint nincs ideje az embernek. Ott talán, ha egyet-kettőt. Nagyon időigényes. Csak az tudja, aki már tetovált. Van, hogy egy hónapig kell valamin dolgozni.

— Itt sok az unalom?

— Máson is múlik. De fő az unalom. Nincs olvasnivaló. Meg nem is lehet akármikor csinálni. És amíg készül, addig az ember nem unatkozik. Lát az ember, teszem azt, egy könyvben, újságban vagy másban egy jó mintát, gondolja, hogy jó lenne megcsinálni.

— Nem lehet, hogy aki bekerül, azért tetováltat, mert különben lenézik?

— Lehet. Meg hogy lássák, hogy a társaságba tartozik. Ez megvan kint is. Még fiatal lányok is. Csináltat valamit, hogy látszódjék, ő is odatartozik. Csináltam ilyent. Ő akarta. Jó, ha annyira akarod, gyere, csináljuk. Szóval, ez valami hovatartozást jelképez. Az biztos.

— Tehát, ha valaki tetováltat egy zárkában, annak nagyobb tekintélye lesz a zárkatársak előtt?

— A tekintély nem függ tőle. Talán egy-két ember, ha van tetoválás nélkül. Ha csak a mieinket megnézzük, tízből kettő.

Valamit csinálni I.

— Lehet, hogy éppen a tetoválás az, amiben egy bezárt ember szabad lehet? Mert egyébként mindent megszabnak?

— Igen. De a sok idő akkor is megmarad. Ledolgozza az ember a nyolc órát. Az alatt nem csinál semmit. Aztán van minden. Ebéd, meg mikor van: séta. És utána mindig akad idő. Főleg ott van a hétvége. A szombat, vasárnap. Olyankor semmi elfoglaltsága nincs az embernek. Kötött foglalkozás vagy ilyesmi, hogy ide kell menni, hogy oda kell menni. Bezárják az embert, és ha olyan a társaság, akkor hiába tiltják meg akárhogy, ha akarja az ember csinálni — úgyis csinálja. Ha félóránként jönnek ellenőrizni, akkor is meg tudja csinálni az ember.

— És egy hétvégén? Vagy ha összejön három ünnepnap?

— Hát igen. Az elég gyakran előfordul... Év végén is összejön kilenc-tíz nap. De ez nincs ünnepnaphoz kötve, hogy ha most ünnepnap van, akkor okvetlen ez a program. Lehet az hétköznap is. Az embernek olyanja van, hogy na, most „csinálok” egyet, és megcsinálja, vagy csináltatja.

— És mivel lehet még eltöltetni ezeket az üres időket?

— Aki unatkozik, az meg is érdemli. Aki nem tudja magát elfoglalni, az jobb, ha felköti magát. A fogdán még megértem. De ott is lehet, le kell kötnie magát az embernek vagy begolyózik teljesen.

— No, mondjuk mivel kötheti le magát?

— Oh, hát minden. Van könyv. Újság. Néha rádió, tévé, ha bent van a zárkában. Néha mennek „feketébb” foglalkozások: kártyázás, kockajáték, vagy akármi.

72