Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Cserne István: Indiánokat nem alkalmazunk!: [tetoválások egy fegyházban]
van kerítve, és nem látszik. Bár az egész zárka is olyan, hogy oda nemigen látni be. Beül az ember, és lehet csinálni. Gubanc csak akkor van, ha megfogják az embert. Kaphat csomagelvonást, de harminc napot is. Legutoljára ezért kaptam a beszélőelvonást, előtte meg harminc napot. Addig van az ember egyedül a fogdában. Az nem valami egészséges.* — Térjünk egy kicsit vissza: ha nem veszik fel egy munkahelyre, ha a strandon elmenekülnek az emberek, akkor mi lesz a tetoválásaival? Meghagyja őket? — Engem nem zavarnak. Én megszoktam már őket. Csak addig szokatlan, amíg valaki először látja. De például itt is, ahol már több mint..., lassan ... éve vagyok, megszokták az emberek. így, első meglátásra elég szokatlan, utána már nem. De hát kint is, a környezetemben először szokatlan volt, de aztán megszokták. A szemhéj is feketére — És van valami terve? Akarja-e folytatni? Kész lesz egyszer ez a munka? — Egyszer biztosan kész lesz. De nem egyhamar. Egy pár év biztosan kell hozzá. — Mi lesz a folytatás? — Hát, ha már megvan az embernek ennyi tetoválása, akkor jól akarja folytatni. — Mondja, honnan jött a homloktetoválás ötlete? Miért éppen ezt a horogkeresztes lepkét választotta? Látta már valahol? — Ez nem konkrétan horogkeresztet ábrázol. Hanem ez egy ősi, hindi... hindu jelkép. Mert tulajdonképpen onnan származik, a hitleristák onnan vették át. — Szóval, ez tetszett magának. — Én sokáig jógáztam. Kilenc évig, úgyhogy nekem nem a horogkeresztet, hanem a jógát jelképezi. Az más téma, hogy vannak rajtam horogkeresztek, amik horogkereszteknek számítanak. — És mit jelent például a lepke? Tudja a meséjét a mitológiából? — Hát, a lepke: a szabadságot. A horogkereszt pedig a nap pályájának a négy fő állását jelképezte. Én komolyabban nem bonyolódtam ezekbe a dolgokba bele, csak úgy nagy vonalakban tudom. — És akkor ezt a kettőt együtt látta, mármint a lepkét és a horogkeresztet... — Az tulajdonképp úgy volt, hogy rajzoltam egyet, és valahogy jött magától. Illetve nem is tudom. Csak gondolom. — És ez itt, körben? Fölötte? Megy tovább? — Igen. A mintának a további folytatása. Ezek a mögötte levők lesznek a háttér, de ezek itt például nem is lesznek benne. — Lerajzolná, hogyan szeretné majd folytatni? — Persze! Feljebb, itt látszanak a kontúrok. Ott az orrnál egy fehér sáv lesz. Ez ki lesz hagyva, de a felső rész tetoválva lesz, a szemhéj is feketére. Ez a rész itt fekete lesz. (rajzolja, mutatja) — Aha. Most lehet látni. Az ott a száj. — Itt, a felső ajakról, az állról is megvan az elképzelésem. Csak elbányásztam valahová a mintát. Az állra egy ilyen vonalkombináció jön, de lehet, hogy az egész feketében lesz. (hosszú csend) — És ezt mikor akarja? — Még nem tudom. Ezt úgy lehetne, hogy kifesteném tussal és tükörből lerajzolnám, (csend) * dr. Kövér Agnes korábban készített interjújából kiderül, hogy D. F. a fogdában is folytatta a tetoválást. Az ehhez szükséges tüt, festéket és tükröt a végbelébe dugva vitte zárkájába. (K. A.) 71
