Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Solymosi Katalin: A tetoválás motivációi

rák, különböző márkajelek és -megnevezések, a keresztek (ma már ritkán vallásos jelentésű) variációi, a dollár vagy a font jelei stb. Sokszor láthatunk a tatuk között fal védőre illő ábrázolásokat vagy giccselemeket is.

Másodszor, az ábrázolt motívumok között a leggyakoribbak a bizonyos életformák mitizálásából eredő jelképek, pl. légionáriusok, pálmafák oázissal és (fél)meztelen lányalakokkal, cowboyok, tengerészek, kalózok, egzotikus állatok; vagy hippik, jampecok stb.

Harmadszor, a tetoválásokban is megfigyelhető a nemzeti jellegnek az életvitelben, öltözködésben, kultúrában, szokásokban stb. megmutatkozó elhalványulása. A tetoválások nemzeti eltérései — a nemzeti jelvényeket leszámítva — legfeljebb hangsúlyeltolódások.

Negyedszer, az egyén társadalomba való integrálódásának komplex és nem egyértelmű volta miatt megnő a közösséghez tartozás igénye. A tatu mintegy a „végleges közösségre találás óhaját szimbolizálja”, erősíti az egyén identifikációját és integrációját. Ily módon a tetoválások között sok a közösségi embléma: galerik, csoportok jelei, foglalkozások címerei, a valahová tartozás jelölései.

És végül, a közösségbe való tartozás jelölése mellett kiemelten fontossá válik az egyediség hangsúlyozása is. A tetováltság a mai társadalmakban különlegességet jelent, „másságot” is. Sok fiatal így fejezi ki a társadalommal való szembenállását, vagy éppen a társadalom általi kiközösítettségét. A tatu szolgálhatja az egyén kitűnni vágyását, az individuális megkülönböztetettség érzését is. Ha norma is az óhajtott közösségben a tetováltság, „pontosan úgy” és „pontosan olyan” senki másnak nincs az adott egyénen kívül.

A közösségvágy és az egyediség hangsúlyozásának igénye tehát fontos motivációs háttere a XX. századi tetoválásoknak. Az alábbiakban megkísérlem a mai „modern” ember testreírási szokásának lehetséges motivációit csoportosítani. Miután a fentebb leírtakból következően az egyéni indítékok köre nagyon sokféle és nagyon eltérő lehet az intenzitásuk is aszerint, hogy milyen szerepet töltenek be az egyén életében, ezért átfogó kategóriákként csak alapvető emberi szükségletek szolgálhatnak alapul.

1. Ego-kifejezés, önérvényesítési szükséglet:

vágykifejezés, érzelemkifejezés, életérzés megjelenítése, önigazolás, individuális megkülönböztetés, kisebbségi érzés feloldására törekvés, feltűnési vágy, „vagánykodás”,

2. Affiliációs, identifikációs szükséglet:

szeretetigény, személyhez, csoporthoz való tartozás jelölése, személyhez, csoporthoz tartozás vágyának jelölése, utánzás, hagyomány- és szokáskövetés;

3. Társadalmi integráltság szükséglete:

biztonságérzet iránti igény, társadalmi pozíció, státusz, szerep tisztázottságának igénye, normákhoz való igazodás igénye, oppozíció kifejezése;

4. Időstrukturálás szükséglete:

időtöltés, unaloműzés, az individuális idő folytonosságának kifejezése (emlék, emlé- keztetés);

5. Esztétikai szükséglet:

díszítés, divatkövetés, hiúság, imponálási vágy, szépség igénye, zavaró szépséghiba eltakarása, elfedése;

6. Tartós és pillanatnyi ösztönimpulzusok kiélésének szükséglete:

túlfűtött érzelem, agresszió, öndestrukció, önkifejezési vágy, szexualitás, birtoklás igénye (a megnevezés mágiája), kíváncsiság, kalandösztön, nárcisztikus, autoerotikus tendenciák, „furor scribendi”, humor, eufóriás, depressziós vagy alkoholos, narkós állapotban elkövetett tetoválás, teljes deindividualizáció.

Az itt felsorolt szükségletek és motivációk azonban önmagukban nem magyarázzák, hogy meglétük miért vezet az egyik embernél tetováláshoz, míg a másiknál miért történik más eszközzel a kielégítésük. Éppen ezért szükség van egyéb pszichológiai szempontokra is a probléma megértéséhez.

Az 5., esztétikainak nevezett szükséglet által hajtva az egyén különösebb háttérindokok nélkül is tető váltathat ja magát, pusztán azért, mert a tetováltságot, vagy egy színes ábrát

64