Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Solymosi Katalin: A tetoválás motivációi
önkifejezési vágy párosul a test mint lehetséges kifejezési eszköz felfedezésével. Ahol a szubjektum objektivizálódik, a jel pedig egyfajta szubjektivizálódáson megy keresztül. A tetoválás mint funkcionáló tárgy önmaga létével ritualizálódik, teremtve így egyfajta hétköznapi „mágiát”. Érthető tehát, hogy a tetoválás aktusa az egyén vagy a közösség életének kiemelt napjaihoz kötődött. Általában tabuházakban, szertartás kíséretében folyt le a „műtét” és szorosan kapcsolódott az élet legjelentősebb állomásaihoz. Sok nép eredetmítoszában is szerepel és jelentősége legtöbbször kiterjed a halál utáni életre is. E népek hiedelemvilágában a tetoválás megmarad a halál után is (ez jól mutatja, hogy a tetovált ember önmagát azonosította a testét borító tetoválásaival), és biztosítja boldogságukat a túlvilágon. A hit gyökere valószínűleg az, hogy ha az ember jelöli önmagán, mint a világ szerves részén annak felismert és jelbe sűrített üzenetét, ezzel mintegy „beidézi” magát a mindenségbe. A tetoválás isten(ek)től való származtatása is a tetoválás mindenségét megidéző voltára utal. A legtöbb népnél a pubertás korban kezdődik el a tetoválás, vagy éppen ekkorra készül el. Ilymódon egyfajta beavatási rítusnak is tekinthetjük: a törzsi jelek által a tetoválás kifejezi az egyén végleges társadalomba illeszkedését, a teljesértékűségét, identitását, nemi érettségét, a közösségben elnyert státuszát. Azoknál a népeknél, ahol a tetoválás hosszú éveken keresztül tart, a továbbragozás valószínűleg több egyedi jelleget hordoz, erősebben színeződik az egyén saját tulajdonságaival (mint pl. hősiesség, rang, gazdagság, társadalmi státusz, életkori változások stb.). Végül meg kell említeni a tetováltság nemhez való kötöttségét: némely népnél csak a nők, máshol pedig csak a férfiak díszítik ily módon magukat. Ahol pedig mindkét nemre egyaránt érvényes a szokás, ott eltérések vannak mind az ábrázolt minták tekintetében, mind a tetovált felületek nagyságában és elhelyezkedésében. Itt felvetődik egy érdekes probléma: érték és esztétikum nemekhez kötött, a mi kultúránkétól eltérő kapcsolata. A törzsi ember szerint a tetovált egyén szép, mig a jelöletlen ember csúnya, nem számíthat a másik nem figyelmére. Ez az esztétikum azonban nem értelmezhető a mai ízlés, a mai divat szüntelenül változó szempontjai alapján. Ugyanígy, a szépséghez kapcsolt „szexuális vonzerő” is másképp kell értelmeződjön a „szexuális forradalom” utáni civilizációkban, mint a közösség fennmaradásának felelősségével élő, a termékenység gazdag mitikus konnotációival gondolkodó népeknél. A tetoválás napjainkban Amíg az ősi közösségi társadalmakban a tetoválás szokása egyértelműen normatartó viselkedést jelent, addig napjainkban inkább sorolható a deviáns jelenségek körébe, azzal a megszoritással, hogy a deviancia fogalmát szélesebb értelemben, a konkrét társadalom által normálisnak minősített viselkedéstől való eltérésként kezeljük. Deviánsnak nevezhető nemcsak azért, mert a statisztikák szerint a társadalmon kívül (bűnöző), vagy legalábbis a társadalom átlagéletétől elütő, zártabb csoportok és szubkultúrák (katonák, tengerészek, ill. hippik, csövesek, állami gondozottak) körében legáltalánosabb, hanem azért is, mert a tetoválás mint szokás nem illeszkedik egyetlen konkrét társadalmi réteg vagy csoport életébe sem, és nem kizárólagos sajátja egyetlen kulturális közegnek. Ezenkívül deviánsnak minősíthető azért is, mert a mai társadalom részéről megfigyelhető egyfajta idegenkedés a tetováltakkal szemben, amely nem jelenti ugyan egyértelmű kiközösítésüket, de jelenti a rájuk vonatkoztatott megbélyegző, címkéző szemléletet és viszonyulást. Nincs hagyományos fogalmi háló, melynek segítségével egyértelműen el lehetne helyezni a tetoválást a különböző társadalmi struktúrákban; sem a társadalmi, sem a kulturális rétegződés kategóriái nem alkalmasak rá, de ugyanúgy nem írható le a hatalom dimenziójában, vagy nem ragadható meg a foglalkozások, szubkultúrák stb. elemzésével. Azonban nemcsak a társadalom oldaláról nehéz kijelölni a tetoválás helyét, de az individuum oldaláról közelítő pszichológia is csak bizonyos aspektusait képes magyarázni és egyetlen 62
