Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Solymosi Katalin: A tetoválás motivációi
Solymosi Katalin A tetoválás motivációi JL .Ahhoz, hogy megértsük egy olyan szokás egyéni motorjait, amely nem egyedi, elszigetelt jelenségként, hanem többé-kevésbé elterjedt gyakorlatként létezik, mindenképpen figyelembe kell vennünk azokat a társadalmi létfeltételeket, melyeknek talaján az adott viselkedésnorma létrejött. Ebből a meggondolásból külön tárgyalom az ősi, közösségi társadalmak, és napjaink „dinamikus”, vagy „nyitott” társadalmának tetoválási szokását, hiszen alapvetően különböző társadalmi (gazdasági, életviteli) háttér mellett egyetlen szabályrendszert sem lehet változatlannak tételezni. E két eltérő társadalmi formációban más a tetoválást életrehívó társadalmi szükséglet, a szokás nem ugyanazt a funkciót tölti be, nem ugyanolyan széles területeket fed le, nem ugyanakkora intenzitással szabályoz. A régmúlt és a jelen összehasonlítása, a történelem folyamatából való kiragadása csak látszólag önkényes, ezzel a módszerrel gyakorta járnak el a társadalomtudományok. Ennek egyik legfőbb oka, hogy míg a ma emberének mindennapi életét tudományos kutatás tárgyává tehetjük, az ősi, közösségi társadalmak életére vonatkozóan pedig a ma is létező „primitív” társadalmak vizsgálatából következtethetünk, addig a közbülső idők tudományos megismerése csak több közvetítéssel lehetséges. Azonban kérdés, hogyan ragadható meg a mindennapi élet teljes komplexuma és vizsgálódásaink érvényességi köre meddig terjed. Hiszen akár történetiségében ragadjuk meg a jelenséget, akár a lehető legpontosabb állapotleírásra törekszünk, minduntalan szembekerülünk azzal az alapvető problémával, hogy az értelmezés mikéntjét eleve meghatározza az értelmező egyén konkrét jelenidejének társadalmi-történeti-ideológiai beágyazottsága. A rég letűnt korokhoz — a tradíciók folytonosságát elveszítve — csak bizonyos távolsággal, „tudományos rálátással” közelíthetünk. A rekonstrukció tehát csak töredékes, hiányos lehet. Bár igen hamar óriásivá duzzadt a mindennapi élet és gondolkodás általános törvényszerűségeit, a cselekvési rutinokat, a hétköznapi viselkedés dramaturgiáját vagy a társadalmilag marginálisnak tekintett, kuriózumnak minősített jelenségeket célzó kutatások irodalma, a szokások sokrétű, átfogó magyarázatát adni hivatott tudományág és metodológia még várat magára. A mindenkori jelenben ható szokások beágyazását nehéz a szubjektivizmus veszélye nélkül elvégezni és a társadalmi „itt és most” jelenvalóan konkrét megnyilvánulásait tudományosan áttekinteni. Ráadásul a közvetlen életkereteket adó realitások sokfélesége nem annyira ismereteink szintézisének, mint inkább a tudományágak szakosodásának kedvez. Az eddigiekből következően az alábbi elemzés is csupán kísérlet lehet a tetoválás évezredes, ám nyilvánvalóan átalakult szokásának több oldalú megközelítésére, remélve, hogy ha a jelenség mindenre kiterjedő magyarázatát adni nem is tudja, de legalább kiemeli azt az idegenség homályából, színesíti a hozzá kapcsolódó leegyszerűsített szemléletet és a „miért”-ek továbbgondolására készteti olvasóit. A tetoválás a közösségi társadalmakban A tetoválás szokásának kialakulását a különböző szerzők igen sokféleképp magyarázzák. Legtöbbször azonban megelégednek annak megállapításával, hogy több évezredes hagyománnyal van dolgunk, amely még ma is igen elterjedt, de megállnak a tény leírásánál és 59
